Orbánistának lenni

Mit jelent ma az, hogy orbánista vonalat képvisel egy hírportál? Ezen kérdésen eddig még sohase gondolkodtunk, hiba volt, ám ami késik, nem múlik. P. Tibor nevű kedves olvasónk felhívta a figyel­münket egy, a youtube-on elérhető videóra, megnéztük, sokat tanultunk be­lőle. A felvétel a Fidelitas nyári egyetemén készült, a szervezet szó­vivője a föntebb leírt kérdést szegezte a 888.hu munkatársának, de hozzá is fűzött valamit: „Ezáltal ti egy közösséget képviseltek, egy közösségnek a hangját akarjátok interpretálni, esetleg ez egy sze­mélyikultusz-építés?”

A kérdés, mint látjuk, egyenes, bátor, köntörfalazás nélküli, a válasz hasonló. „Személyikultusz-építés semmiképpen sem, és mint sokan gondolják, nem is abból áll, hogy naphosszat segget nyalunk.” Nyil­ván fölösleges hangsúlyoznunk, hogy az idézett mondatban egy fél­reismert, méltatlanul alábecsült, sértődött ember nyilvánul meg, aki szeretné a dolgokat egyértelműen a helyükre rakni.

Modernség és szocreál

Irodalomtörténet-írásunk komoly adóssága az ötvenes évek pártállami művészetének elfogulatlanságra törekvő feldolgozása. Kijelenthetjük, hogy – nem számítva az egyes részterületekkel foglalkozó műveket, az utóbbi évekből például Szolláth Dávid vagy Scheibner Tamás monográfiáját – nem érhető el a korszak irodalmával általános, leíró módon foglalkozó szakirodalmi munka. Egyetérthetünk Szolláthtal, aki így vélekedik e hiány okairól: „A 20. századi kutatások jelentős része furcsa logikával mintha azzal igyekezne biztosítani az irodalom autonómiáját, hogy nem vesz tudomást az irodalmi heteronómia jelenségeiről. […] A szocializmus korszakának az irodalomtörténete, amelyet a rendszerváltás előtt írtak, többé-kevésbé elavult. A nyolcvanas években megalapozott és a rendszerváltás után rögzült, mára szinte uralkodóvá vált ’45 utáni irodalomtörténeti narratíva viszont gyakorta önigazoló. A prózafordulat előtti évtizedeket a prózafordulat »másik«-jaként, ellentéteként tartja számon, a realizmus a negatív főszereplő a történetben.” A negyvenes évek végétől a hatvanas évek elejéig tartó időszakot a „megszakított folytonosság” szószerkezettel jellemző Kulcsár Szabó Ernő-féle irodalomtörténet – részben a rendszerváltás időszakát meghatározó általános, tehát az esztétikait is magában foglaló autonómiaigény lenyomataként is érthető – szemléletmódja napjainkig továbböröklődött: a XX. századi irodalomtörténeti kutatások túlnyomó része ma is vizsgálódási körén kívülre utalja a komolyabb figyelmet ideológiai elfogultsága és jellemzően alacsony esztétikai színvonala miatt nem érdemlő hivatalos pártállami irodalmat.

„Folyamatosan határhelyzetekben vagyok”

Beszélgetés Bán Zsófiával

A beszélgetés Bán Zsófia író-esszéistával, irodalomtörténésszel, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének oktatójával, az Amerikáner, a Próbacsomagolás, a Turul és dínó című esszé-, illetve tanulmánykötetek és az Esti iskola, az Amikor még csak az állatok éltek című novelláskötetek szerzőjével a Fiatal Írók Szövetsége nyári táborában hangzott el 2017. július 22-én, Visegrádon. Az alábbi szöveg ennek szerkesztett változata.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2017