(…) az öreg író, mivel híres, akármilyen vén fasz is, mindig van nője, neki mindig kurva jó női vannak, ráadásul nem is buták, és most ez is egy fiatal megint, valami személyi asszisztens egy nagy cég vezérigazgatójánál, neki meg, hiába fiatal, nincs nője, nem mondja, hogy soha nincs, de most éppen nincs egy ideje, ő még nem híres, és amikor közbevágott, és nem hagyta a híres írónak befejezni a mondatot, amit úgy kezdett, hogy hát, akár a fiam lehetne, az csak azért volt, mert meglepte ez a fiam, és megkérdezte, hogy hát hogy érted azt, hogy a fiad lehetne, itt megnyomta a fiad szót, és kényelmetlenül kezdett fészkelődni a székén, közben figyelte az öreg író kopasz fejét, csontos kezeit, a csuklóján a színes, fonott karkötőt, ez is új, a híres író meg a borospoharán keresztül nézte őt, meg a gyűrűket, aztán lassan belekezdett megint, hogy dehogynem, nő ez, nem is akármilyen, majd bemutatom (…)