► Kőrizs Imre: Szárnyalni gyalog. A félhosszú vers poétikája. Műút-könyvek, Miskolc, 2023, 246 oldal, 3500 Ft

A könyv alapján úgy fest, hogy a vers létezése, olvasása és megértése ad értelmet szerzőnk életének. Fontos szenvedély és fontos önépítő módszer. Sokaknak el kéne tanulniuk tőle. Könyve épp a versimádatra való tanítás nagyszerű kísérlete. Olyan buzgó hevülettel képes beszélni az irodalomról, hogy az ember néha nem tudja követni. Ő mindent ért, és mivel érti, elmagyarázza. Elmagyaráz mindent. Utánaszámol. Összevet.

A félhosszú verset olyan fontos fogalomnak tartja, olyan különleges entitásnak, hogy egy pillanatban egyenesen azt kérdezi, „lehetséges-e egyáltalán rossz félhosszú vers?”

Az én történetem nem más, mint a könyveim története. Az elsőt a szüleimtől kaptam. Nem véletlen, az embernek milyen könyvei vannak. A könyvek nagy része nem maradt fönn. Ez egy verseskötet.

A vers a legnagyképűbb iromány. Vagy a legszerényebb? Alig igényel helyet. Akkor szerény. Pár betű miatt egy egész oldalt elfoglal. Akkor nagyképű. A verseskötet címe: Nemet mondani. 2024-ből. (A helyzet az, fogalmunk sincs, milyen évet írunk. Az idő bizonytalan, számolatlan, de talán jobb is így.) Meglehetősen viseltes állapotban van, gyűrött, koszos, szakadozott. Lapjai megsárgultak, itt-ott véres ujjnyomok tarkítják, de a szöveg kiolvasható – annak, aki tud olvasni. Mért pont nemet mondani? Mire?

Rainer Maria Rilke: Csillagközi évek
Rainer Maria Rilke: Tér és csillagok
Rainer Maria Rilke: Ezer láthatatlan
Halmai Tamás: Miért Rilke?
Beszélgetés Báthori Csabával

-------------------------------------------------------------------------------

Nemrég költöztem új lakásba, egy hatvanas években épült, a maga idejében luxusnak szánt bérházba. Mai szemmel szinte lakhatatlan kis lyukakból áll, tény, hogy mikor új volt, rendőröknek, katonáknak osztották ki ezeket, szolgálati lakásként. A rendőrállam után persze mindig nagy a nosztalgia. A rendőröket mifelénk mindenki szereti, bár szavakban mindenki utálja, a rendőr folyton mentegetőzik, és azt mondja, hogy ő nem olyan, amikor nyilvánvaló, hogy olyan, mert a rendőr pont olyan, mentegetőzik, és azt mondja, hogy nem olyan. Hát én sem olyan vagyok, rendőr se vagyok, sok örömem sincs a világban, sok bánatom sincs a túlvilágban.

A szilveszteri turnus vendégeként fordultam meg újra Szigligeten. Ennek a turnusnak a hagyományába beletartozik, hogy Szilveszter estéjén furcsa, groteszk műsorral szórakoztatják egymást a baráti viszonyban levő írók, művészek, beutaltak – ki minek tekinti magát, és kit minek tekintenek mások. Arra gondoltam, hogy jó költők rossz verseiről fogok beszélni, de amikor jó költők köteteit kezdtem lapozgatni, ha itt-ott találtam is hibát, a jó költők verseit nem tudtam rossznak minősíteni, mert hibáik ellenére vagy épp azok révén felismerhető volt a hangjuk, az egyéniség, a művészi talentum, a tehetség, akár a zsenialitás is. Márpedig ahol a zsenialitás csak egy pillanatra is felcsillan, nem beszélhetünk rossz versről.

Hát kénytelen voltam megfordítani az ötletet, és rossz költők jó verseire igyekeztem bukkanni a könyvtárban.

Noam Chomsky: Összefogunk vagy kihalunk
Mark Fisher: Kapitalista realizmus
Roger Scruton: Mi a konzervativizmus?
John Keane: A demokrácia legrövidebb története

Hú, az már nagyon mély lelkű. Baromira utálom az ilyesmit. Azért olvasok. És amit ilyennek találok, nem adom el, be se fejezem az olvasását, rögtön elégetem. Milyennek nem szabad egy könyvnek lennie? Mélylelkűsködőnek, hamisnak, álbölcsnek, álokosnak, álizgalmasnak, álemberinek, álregénynek! Le az álemberekkel, akik le akarnak szoktatni az igazi olvasásról, csak azért, hogy az ő álságos álszövegeiket, fészbukposztajaikat, fészbukverseiket olvassuk. A fészbukszövegek papíron is ismerősek, keserűfűfüzetek és kocsmafilozófiák, sportolók mondásai, és politikusok beszédei összegyűjtve, amiket pedig nem is ők írtak. A színes életrajzok érdektelen áléletekről. Már radikálisabb lépésekre is gondolok. Én leszek az olvasóterem és az íróasztal lovagja.