Antofagastában a késélezőnek nincs hangja, síppal jár. Ahelyett, hogy kiabálna, fújja négy óra huszonkettőkor, hat negyvenötkor, fél nyolc után öt perccel és délután kettőkor, körülbelül. Kivéve vasárnap. Azt gondolom, neked meg kell halnod, mondja, közben a hosszúhajút nézi, a légyre céloztam. Összemorzsolja egy tapssal az asztal fölött a legyet, fekete maszattá válik a tenyerén. Azt hittem, nekem, mondja a hosszúhajú a tükörnél ülve, nézi magát, hátul átcsatolja a haját. Ha átcsatolja, úgy még szebb. A tükörben fordítva látszik, az ellentétes arc az ellentétes oldalon, barna szeme a tükörben fekete. Nem neked, lemossa a kezéről a legyet, szeretem a szemedet, hogy fekete a tükörképen. Sose neked. Szeretem a tükörképed.