Nem tudom, mi történik velem, de komolyan. Meglódult a szekér; jönnek a vásárlók, a melóim ott vannak a világ legfaszább múzeumaiban, mégsem vagyok boldog. Rólam szóltak a hírek, amikor Elton John bement a Goldsmithbe, és megvette egy szobromat. Három éve! Ebből most lett hír itthon, és mindjárt olyanokat kérdeznek tőlem, mióta vagyok Elton barátja… Hallod?! Tudod, valójában mi történt? Kiszállt Johnny a galéria előtt a Rolls-Royceból szakadt gumipapucsban, köntösben, bement a szalonba, ötméteres távolságból rámutatott négy műtárgyra, amibe én is belekerültem. Az asszisztense kártyával fizetett és mentek tovább. Azt sem tudja, ki vagyok.

Hárman ülnek a vízparti büfé faasztalánál. Két tízévesforma gyerek és egy felnőtt, feltehetően az apukájuk. A gyerekek nem hasonlítanak egymásra, de úgy incselkednek egymással, mint a testvérek: a tejfölszőke piszkálja a barnát, aki, ha megelégeli, odacsap. Zsibbasztót ad combra, a szőke visít.

Nyár van, kánikula. A nyárfavirág nagy pelyhekben szállingózik körülöttük, néhány vattapamacs megragad az asztallapon. A gyerekek kezében pálcikás jégkrém. Maszatos mindkettő: az egyik vaníliabajszos, a másik csoki.

Apuka a telefonját pisztergálja: mutatóujjal pötyögi a betűket, majd ellenőrzi az üzenetet; hunyorog, javít, újból ellenőriz, karja nyújtott, háta egyenes. Megnyomja a kék nyilat. Figyelmeztető üzenet jelenik meg a képernyőn. Nem látja, a gyerekek felé fordítja. – Mi a baj?

Én atlétának látlak. A gát tövében felágaskodsz a nyeregben, és teljes súllyal adod a nyomatékot. Nincs váltó, ide erő kell. Lassulunk, de nem kell leszállnom. Erős vagy. A gumiabroncs megmintázza a forró aszfaltot. Énekelünk: Jobb kettesbe’ véled, csak így szép az élet, nélküled bánat borul rám. 

A csomagtartó még évekig elbír, igaz, alig hízom valamit. Az iskola első osztályába is alig akartak felvenni; úgy értem el a felvételi határt jelentő tizenhét kilót, hogy méreckedés előtt megitattak velem egy liter vizet. Akkortájt kezdtek Hangyamacskának hívni. A csomagtartón ülve nyalogattam a hátad, mire te megkérdezted, hogy valami macska utazik-e ott hátul. Erre persze mindig nyervogtam. Névadásban mindig erős voltál.