► Gergely Ágnes: Az én száz versem. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 176 oldal, 3500 Ft

Fogós kérdés, hogy vajon melyik száz vers reprezentál egy ilyen gazdag életművet, hogy jólesik-e majd a múltidézés, jó emlékeket kelt-e az olvasóban, és lesz-e elég energia a versekben ahhoz, hogy újabb, apró, más fénytörésben felsejlő részleteket mutassanak meg önmagukból. A kötet egyszerre válogatott versek gyűjteménye is, és sokkal több annál: a Szerb Antal-allúzió egyszerre sugall veszélyeztetettség-érzetet és harmóniavágyat, ifjúságnosztalgiát és a kiégéstől való félelmet, az én koherenciájának megőrzésére való törekvést és izgalmas szellemi kalandot.

► Szöllősi Mátyás: Fóbia. Helikon Kiadó, Budapest, 2024, 380 oldal, 4499 Ft

Szöllősi Mátyás új regénye mintha a párbeszédek terheléspróbája lenne. Egy férfi pszichiáter és női páciense párbeszédébe hallgathatunk bele először, mely valósággal modellálja a hatalmi megnyilatkozás és a tényleges kiszolgáltatottsággal megterhelt önvédelmi reflex feszültségét. A beszélgetés tárgya egy bizonytalan szerelmi indítékból elkövetett öngyilkossági kísérlet: az intimitás feszélyező jellegénél csak a közlés bizonytalansága erőteljesebb. A tudatban zajló esemény-visszakeresés, a nyomok, tények és az érzelmi kiszámíthatóság alapján zajló összefüggés-feltárás az egész regény jellegét is modellálja. Folytonos rekonstrukcióban vagyunk.

► Nádasdy Ádám: Billeg a csónak. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024, 84 oldal, 3499 Ft

A csónak billeg, az állam horatiusi hajója évezredek óta viharban hánykódik, ez a „homokóra évada”, az idő a rádióból „csordogál”. Az én határai elmosódnak vagy elfelejtődnek: „Másokból épülök, könnyen felejtem, / hogy meddig vagyok én.” Ennek elsődleges oka talán a természetes kíváncsiság és a feloldódás vágya. A Más cipője talpát című vers a lelki szüzesség („ő még senkivel / nem használta a lelkét”) tartományáról szól, illetve az igazság érzékiségéről és a megfosztásról.  A vers ismét meggyőzi az olvasót, hogy Nádasdy az intimitásról kivételes módon tud írni, szépen, tapintatosan, mégis könyörtelenül.

A kompenzálás technikájáról Devecseri Gábor írt a legszellemesebben: ha a zoknim lyukas, nem az a megoldás, hogy egy olyan zoknit húzok fölé, amelyik máshol lyukas. Ha egy zenemű egy tétele rossz, nem cseréljük le egy másik zenemű jobb tételével. Hoffmann Gluck lovag című novellájában a zeneszerző meséli el inkognitóban vendégének, hogy noha az Iphigenia Taurisban előadására ment, mégis (minden expozíciós és dramaturgiai hatást elrontva) az Iphigenia Aulisban nyitánya csendült fel. Hic Rhodus, hic salta! – ahogy Aesopus híres meséje mondja. Persze, a jó fordító a legtöbbször úgy érzi, hogy már-már rhodusi lakos, lakcímkártyáját nagyon hamar kiállítják az illetékes hivatalok. Néha, ne feledjük, a fordító paradox módon messzebbre ugrik (akár lyukas a zoknija, akár nem), ha csak módjával ugrabugrál, és nem rugaszkodik el túlságosan. Ott operáljunk, ahol a baj lakozik, önkényes tetoválásokat elhelyezni, plasztikai műtéteket végezni a szöveg testén bármennyire menő is, visszatetsző lehet.

Gerard M. Hopkins: Istenáram. Olty Péter magyarításában. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 96 oldal, 2990 Ft

Olty Péter magyar Hopkinsa fordítástörténeti kuriózum is. A kötet elszakad a korábbi Hopkins-fordítói hagyománytól (a szerzetespap költő magyarul eddig a leglátványosabban a Lyra mundi sorozatban Thomas Hardyval szerepelt együtt 1985-ben): itt szinte rituális hangadás történik. Olty nem az alapvetően otthonosságra törekvő hagyományrendszerébe integrálódik, hanem az angol szöveget röntgenezve, szinte a legapróbb zenei rezdüléseket is jelezve, mintegy lekottázva teremti meg azt a befogadói helyzetet, mely a leginkább egy mikroszkóp alatti preparátum megfigyeléséhez hasonló élményt nyújt. Olyan részecskéket, összefüggésrendszereket vehetünk szemügyre, melyek „szabad szemmel” eddig láthatatlanok voltak.

► Lanczkor Gábor: Szaturnuszi mesék 1. Su\cure Sale Kiadó, Lyon, Budapest, Athénes, 2023, 344 oldal, 5990 Ft

Lanczkor könyve is olvasható a gelliusi modell szerint, noha csak nyomokban tartalmaz kommentált kivonatokat, sokkal inkább fókuszál az önértésre és az emlékezés mechanizmusaira, az archiválandó létezésre, a személyes leletegyüttesre. Az írásfolyamatot párhuzamos genezisekbe ágyazza, noha ezek a vonalak tulajdonképpen párhuzamosan futó szaggatott vonalak. A privát létezés, a család és az utazások története mellé odarendeződik a táj, a biodiverzitás történelme is, és természetesen ott van az írássá változtatandó lehetőségek, a különféle stádiumokban leledző matéria lerakata is. 

► Nádas Péter: Szépírás mint hi­vatás. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023, 116 oldal, 3499 Ft

Nádas Péter Szépírás mint hivatás című, a kötet köldökébe helyezett nagyesszéje nem a körülményekről, hanem a tényleges munkáról szól, a szó szoros értelemben elvégzett munkáról, következésképp  arról is, ami úgymond „néma poétikaként” ivódik bele a szövegstruktúrába. Hiszen akár túlsúlyba is kerülhet mindaz, ami nem is íródik bele egy szövegbe, vagy ha netán leíródik, akkor az ellenőrző munka során eshet meg, hogy a szerző boldogan vagy gyötrelmesen szabadul meg tőle.

Tévedés ne essék, ezek az eltüntetett izomrostok vagy nyirokcsomók nem a szöveg fantomfájdalmait gerjesztik, hanem részt vesznek a tökéletesnek ható vagy vélt corpus konkrét fiziológiai megformálásában. A szisztematikus, különös kegyetlenséggel elkövetett húzásokról legalább annyi szó esik, mint a tyché és a techné összekapcsolódásainak olajozott tornamutatványairól az archeológiai területté nyilvánított antik stadionban. Nem a levegőbe beszélünk, de mégiscsak a levegő rezegteti a hangszálainkat. A szövegstatikai és szövegstratégiai döntések lemondásokkal kapcsolatos részletei nem egy veszteségpoétika áldozatai, hanem egy nyereségprogram katalizátorai. Mondhatnánk némi túlzással, hogy a szövegtest külső szemmel láthatatlan belső szervei.

► Fenyvesi Orsolya: Mindig kezdetben. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 104 oldal, 2990 Ft

A poénok halmozódnak, és halmozottan problematizálódnak, a metaforátlanítás olykor megkövetel egy bizonyos olvasói tűréshatárt: „Szerettem volna, ha áldottnak nevezi /méhem gyümölcsét, erre azt felelte, / ha teheti, ő termelői piacra megy”. Az őrangyalok nem mindig vigyáznak a költőkre, a nyelv kijátssza, megrontja, elbizonytalanítja őket. Bálványozza-e a költő a képet kedvére, vagy inkább ne is csináljon magának, magáról képeket? Fenyvesi Orsolya könyvének számos, hasonlóan trükkös metapoétikai felvetése van. A Ne csinálj magadnak ehető képet című vers imént említett dilemmája például egy ostyára fotózott fiatalkori kép nyomán bontakozik ki. A tortán megjelenített fénykép családi elfogyasztása mosódik össze a pusztulás, a felfalatás, a megsemmisülés, a többes számban való feloldódás képeivel („az utolsó morzsáig élek”), illetve társul a bálványimádás bűnének érzeteihez.

► Babics Imre: Dérkristályok Nö­vek­vő Sóhajából. Cédrus Mű­vé­szeti Alapítvány, Budapest, 2022, 54 oldal, 2000 Ft

Ki ne emlékezne Tandori Dezső Celsiusának végtelenül sorjázó alkaioszi látványstrófáira? Ezek a pszeudostrófák (néhány metrikailag cizellált, a klasszikus metrumnak maradéktalanul megfelelő betéttől eltekintve) inkább csak a kulturális emlékezet mozgósítására szolgáltak, és a naplóbejegyzések, a köznapok mértékegységeinek hatottak. Tény ugyanakkor, hogy Tandori folyamatosan reflektál a strófaírás nehézségeire, kalandjaira, a kivételes koncentrációt igénylő, gondolateltérítő ősformára, a hibát pedig szerves összetevőként kezeli. Babics strófái viszont úgyszólván a legszigorúbb verstani előírásoknak is megfelelnek. A hibalehetőségekhez való viszony ugyanakkor nála is önreflexív: egyes strófák zárlatainál alternatív lehetőségeket is feltüntet, ezt kapcsos zárójel vagy törtvonal, esetleg kiemelés jelzi. Babics strófái geometrikus zenei kompozícióvá alakulnak, melyeket a szimmetriák és a különféle rokonítási lehetőségek cizellálnak.

Kovács András Ferenc: Névtelen cserépdarab. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2023, 126 oldal, 5290 Ft

Alteregót keressünk vagy egy fiktív filológiai játék bűvészmutatványait csodáljuk? Olvassuk a magyar műfordítás-irodalommal folytatott polémia felől? Vagy keressünk áthallásokat? „Jaj, kicsi Victor, nagy szerelem tüze perzseli elméd: / bősz hatalomvágy vad lángja emészt – hisz ugatsz?”. Ugyan kinek jutna erről eszébe más, mint Catullus híres Victor-epigrammája (a 80. carmen)?  A catullusi versszereplők csak úgy grasszálnak e líra promenádjain, olykor Róma zugaiban bújnak meg kétes üzelmeikkel, hol párbeszédbe, hol kérdőre vonva az őseredetit. A Calvus-versalakok sokszor jövendőbeli horatiusi alakok jövetelét jósolják meg, vagy épp a túlságosan fiatal Horatiust tanítják meg, hogy miként kell egy szellemes episztolát túlterhelt gnómák és tudós utalások mértékletesebb alkalmazásával jól megírni. A közelítő nyárban felvillan Berzsenyi, a magyar Horatius alakja is.

► Várady Szabolcs: Válogatott versek. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2023, 176 oldal, 4390 Ft

Várady eleve szűken méri a verset, univerzuma viszonylag jól belátható, a válogatott szinte lehetne az összes is. Publikált költészete nem sűrű erdő, hanem kivételes műgonddal ápolt park. Már a 2003-as A rejtett kijárat című gyűjteményes kötet olvasásakor is feltűnt, hogy az 533 oldalas könyvből mindössze 87 oldalnyi jutott a saját verseknek, majd 77 az úgynevezett „majdnem verseknek” és „egyebeknek”. A verseket és a „verseket” a műfordítások és esszék nemesfémekben gazdag, szigorú hegyvonulatai választották el egymástól. Pedig ezek a térfelek elválaszthatatlanok.

A Várady-verskötet egyik jellemzője, mondhatni, hogy túl hamar ér véget. E tekintetben a nyolcvanadik születésnapra megjelent Válogatott versek sem változtatott a bevett gyakorlaton.

► Pertics Gergő: Megjöttek a döngetők. K.E.R.T. Kiadó, Budapest, 2023, 116 oldal, 3490 Ft

Pertics könyve mintha egyszerre két könyv lenne, két alaphangja van: az egyik egy parodisztikus, neoavantgárd versgenerátoré, mely részint a pornográf-erotikus hagyománnyal (a dönget szó szleng jelentése közismert), részint a magyar népköltészeti tradícióval játszik, a másik a leginkább a Kavafisz nevével fémjelezhető, szikárabb, narratív-anekdotikus verstechnikát fejleszti tovább. A mitikus-démoniság az egyik térfelet delejezi, a kiérlelten és agyafúrtan okos, a kultúrtörténeti alapanyagot részleteiben átlátó anekdotikus racionalizmus a másikat. A két hang annak ellenére jól elkülöníthető, hogy vegyítve, egymással birkózva küzdenek a figyelmünkért. Izgalmasan diszkrét ez az elkülönítés: az antik, illetve sumer mitikus hagyományra reagáló szövegek csak egy címet kaptak, míg a groteszk narratíva darabjai alcímekkel is el vannak látva (a főcímek itt rejtélyesen névszerűek, olykor mintha anagrammák lennének, például Csúz Idaho, Mango Katana, Don Bilobil Dajka, Karen Ogdoy stb.), viszont a tartalomjegyzékben ezek az alcímek emelkednek főcímekké.

► Závada Péter: A muréna mozgása. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023, 88 oldal, 2499 Ft

A versek egy csoportját a teátralitással való játék öröme hatja át. Itt is van metafora: „az alkalmazott dramaturgia ormótlan homokzsák”, mely „a művészi integritás ballonját holtteherként húzza”. De aztán a vers visszatér az ironikus szerepfelfogáshoz mint kárpótláshoz. A játék és a játéktér kialakítása, megtervezése kritikai felülvizsgálat alá esik, a legfőbb rendezőelv talán a mozgások koreográfiája.  A mozgás leképezhetőségének gazdag tárházát adja az élővilág, például a muréna vagy a polip életdinamikája. De ugyanilyen fontos a térképészet is, mely új országokat, neveket, helyeket visz fel tájékozódási pontként a papírra. Ezek a születő térképek mai szemmel nézve archívumok, a versben tematizált korszak felől nézve teremtődés-nyomok. A gyarmatosítás valóságos költői izgalom, és talán az egzotikumvágy ad magyarázatot a metafora kultuszára is.

► Tasnády Attila: Süllyedő vér. K.E.R.T. Kiadó, Budapest, 2022, 76 oldal, 2490 Ft

Tasnády tényleg kiváló költő: a kedélyes spontaneitást remekül vegyíti a nyelv szinte öngerjesztő variabilitásának felismerését életértelmezéssé tágító tapasztalatával. Nagy témák helyett egyetlen nagy témára összpontosít, magára a matériára, hogy mit lehet kezdeni a folyton-folyvást hibákat, repedéseket, töréseket előállító, vagy az önmaga szörnyetegségében gyönyörködő nyelvvel, illetve a stabilnak vélt minőségeket kikezdő szimultaneitás szükségszerűségével. Egy-egy áthallás, szójáték vagy utalás fertőzőképességével. Egy-egy köznapi helyzettel, melynek leírását maga a leírás módja és szándéka akadályozza. És a hagyománnyal, mely egyszerre gát és energiaforrás. Ezért ír Tasnády remek palimpszesztusokat, levakart tudatú pergamenekre új szövegeket a még kibetűzhető átsejlésekből.  A memória működési mechanizmusait képezi le: így emlékezik az agy a „lényegre”, a személyesen keresztül korrumpálódik az intertextus. Dosztojevszkij, Kleist, Descartes, J. Green és Jókai vesznek részt ebben a mnemotechnikai játékban, s épp ezek a szövegek tagolják a kötetkompozíciót is, alternatív kötéseikkel csatolják a szellősebb szövegeket a „komoly” hagyományhoz.

► Veszprémi Szilveszter: Helyek, ahol rám öröm vár, Prae Kiadó, Bu­da­pest, 2022, 104 oldal, 2790 Ft

Több jelentékeny versszövegben a test feltérképezése kilép a metaforikusságból és a valós koordinátákat kérlelhetetlenül felvonultató térkép beleíródik a testbe: „térképek képződnek a vádlimon”. A másik megértéséhez, belakásáshoz vezető térképolvasás a memóriahordalékokkal való küzdelemmel és a helyváltoztatás kényszerhelyzeteivel alkot ellenpontot: „már nem jegyzem meg az új lakások irányítószámát”. A hely fontosságánál már csak a belehelyezkedés kísérletei fontosabbak. A „saját bolygó” víziója és a vízióba időnként beleszóló realitás játékterében keresi hitelét az az analitikus költői nyelv, mely az önpozicionálást, a mássággenerálás természetességét akarja megragadni. „Kövér vagyok”, „terméketlen vagyok”, „más a pH-m” – kontextualizálja az elkülönítő, negatív effektusokat a Gömböc című vers. A kegyetlen öndefiníciós kísérletekből jutunk el a transzcendenciáig, a titkokig és az „isteni” titkok dogmatikus, illetve privát magyarázatáig, miközben olyan archetipikus minőségek is szóba kerülnek, mint az ősi terresztriális képzetek. A költői tudatarcheológia leletei kerülnek katalógusba, a kiásás és a betemetés a tereprendezés két nélkülözhetetlen módszere.