Pontosan negyven éve, 1984/1. számunk 5. oldalán jelent meg Takács Ferenc anglista irodalomtörténész, műfordító, kritikus kiadást javasló „lektori jelentése” George Orwell Ezerkilencszáznyolcannégy című regényéről, amely akkor Magyarországon és a Vasfüggöny mögött tiltólistán volt.

A könyv „születésnapja”, a február másodiki publikációs nap afféle kegyes csalás volt, voltaképpen merőben jelképes aktus: Darentiere sebtében összeállíttatott és beköttetett két példányt a krúdában álló nyomdai ívekből, és Sylvia Beach tanácsára – bár talán a „fenyegetés” szó illene ide inkább – az éjszakai párizsi gyors kalauzára bízta a csomagot. Előző, február elsejei keltezésű levelében még három példány ígért – másodikára kettő lett belőle. Aki meg akarta venni az újdonságot, annak várnia kellett, eltelt egy hét, mire Dijonból megérkezett az első értékesíthető kontingens – egyelőre mindössze 50 (!) példány.

Joyce persze elégedett lehetett. Lévén misztikus egybeesések és jelentőségteli véletlenek connoisseur-e, ragaszkodott hozzá, hogy regénye a negyvenedik születésnapján jelenjék meg (1882. február 2-án született, Gyertyaszentelő napján – hát igen, száznegyven, immáron száznegyven évvel ezelőtt). Meg is jelent napra pontosan, számmisztikailag is tetszetős dátummal: 22.2.2. – tetejébe 2 (két) példány erejéig, Sylvia Beach kényszer szülte logisztikai bravúrjának köszönhetően.

Megnyitó