► „Egy ember álma”. Tanulmányok és esszék Mándy Ivánról. Szer­kesz­tette Darvasi Ferenc – Horváth Csaba – Papp Ágnes Klára – Rad­­vánszky Anikó. Ráció Kiadó, Bu­dapest, 2023, 444 oldal, 3999 Ft

Egyetlen kritika, ami az alapos válogatás ellen megfogalmazható, hogy a könyv nagyjából első százötven oldala, ami legtöbbször Mándy prózapoétikáját nagy optikájú lencsén keresztül láttatja és általános érvénnyel vizsgálja, kissé redundánssá vagy mondhatni pontosan olyan monokrómmá válik, mint azt Mándy szemére is vetették kritikusai kései novellái kapcsán: ugyanazokat a Mándy-toposzokat ismétlik újra és újra egymást követő szövegek. Talán szerencsésebb lett volna a meglévőkön túl egy-két olyan esszét, tanulmányt beleszőni az első egységekbe, melyek egy-egy kötet szorosabb olvasása során fogalmaznak meg általános érvényű megállapításokat az életműről, ezzel vélhetőleg ez az egyhangúság is némileg módosult volna.

Márton László: Tovább is van. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 296 oldal, 4500 Ft

Ötletességben és nyelvileg a kötet talán legsziporkázóbb, a jelentésvektorok összejátszásában legrétegzettebb szövege a narratív események szerint egy színházi olvasópróbának, illetve a bemutatni kívánt dráma szerzőjével készült beszélgetéseknek – kisebb-nagyobb kerülőutakkal tarkított – dokumentációja (Olvasópróba). Az elbeszélés valójában (?) egyszerre kölcsönzi formailag önmagának egy pódiumbeszélgetés, a műhelytitkokra is kiterjedő kérdezz-felelek struktúráját és a pszichoanalízis talking cure módszerét, ahol a színészek, olykor pedig maga az elbeszélő a szerzői identitás misztériumáról faggatják dráma- és prózaírónkat: „Azt áruld el, Szerzőkém […] hogy: ki a csuda vagy te?”

Marie Aubert: Felnőtt emberek. Fordította Pap Vera-Ágnes. Scolar Kiadó, Budapest, 2021, 144 oldal, 3999 Ft

Aubert első regényét olvasva igen erős irodalmi és filmes vibe-okat érezhet az olvasó. A dikcióból kibomló narratív feszültség; a mindennapiság mélyén megbújó tragédiák; a szerepeket játszó, kicsinyes, megfeneklett, vágyakozó szereplők; az emberi kapcsolatok kudarca többször is egy Csehov-light-érzést kölcsönöz a regénynek. Az élethazugságban és szerepjátszásban tengődő hősök; a norvég fjord ölelésében, a szabadság közelségében felszínre bukkanó elhallgatott múlt érzelmei, sérelmei és vágyai pedig Ibsen egyes szövegemlékeit idézik.

Jászberényi Sándor: A varjúkirály – Nyugati történetek.  Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 320 oldal, 3990 Ft

Nyugaton a helyzet változatlan A novellagyűjtemény az Egy kis szívesség című szöveggel kezdődik, amely az egyetlen olyan eleme a válogatásnak, ami a Közel-Keleten játszódik és elsőre elkülönülni látszik a többitől. Közelebbről nézve azonban egy prológust implikál, ahol az erőszak és a militáns attitűd nem csak a keleti országokra, hanem Európára is értendő: ,,Az ember. Ha egyszer valaki fegyvert fogott a kezébe, sosem fogja azt elengedni.” (13.) Ezt a szövegben szereplő tábor parancsnoka fogalmazza meg Marosnak, emellett pedig azt az etikai provokációt is útjára bocsátja, hogy a keleten történő népirtás bizonyos szempontból európai érdek, amikor szívességként aposztrofálja a dzsihádistákkal zsúfolt tábor felgyújtását. Innen indulunk kalandozásra Maros életszakaszaiba, ahol arra is megkapjuk a magyarázatot, milyen gyermekkori esemény miatt bizonytalanodik el a későbbi elbeszélői hang isten létezésében. A nyugati történetek költőibb, metaforákban gazdag nyelvhasználata azt a kezdőpontot jelöli, ahonnét a későbbi cinikus hang fokozatosan kialakul.

Ketten egy új könyvről – Spiró György: Malaccal teljes éveink. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 88 oldal, 2499 Ft

A címadó szöveg a könyv legszemélyesebb alkotása, ami látleletét adja az író egyetemi tanulmányainak és az Eötvös Collegiumban eltöltött koleszéveknek. A kötet leghosszabb egysége kiváló példája annak, hogyan lehet az iskolában szerzett személyes emlékekről bárminemű pátosz és nosztalgia nélkül beszélni. A szöveg egyszerre lenyomata a pálya eleji szárnypróbálgatásnak, a szervezkedő kulturális- és értelmiségi mozgolódásoknak, egzisztenciális lehetőségeknek, miközben azok kisiklásáról, lehetetlenségéről is beszél, és lefesti ezeknek a szervezkedéseknek az ideológiai terrénumban való bizonytalan működését is.

Hódosy Annamária: Biomozi
Lichter Péter: Utazás a lehetetlenbe
Sághy Miklós: Az irodalomra közelítő kamera
Tóth Zoltán János: Hardcore pornófilm a hálózati kultúra korában

Balogh Gergő: Karinthy nyelvet ölt. Nyelv, technika és felelősség Karinthy Frigyesnél. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2018, 230 oldal, 2500 Ft

A Karinthy nyelvet ölt nem nevezhető monografikus igényű munkának, hiszen éppen abban áll frissessége, hogy az életmű egyes szövegeinek szoros olvasására vállalkozik, és ebben keresendő igazi újszerűsége is. Balogh egyes szövegek nyelvi, retorikai, poétikai működésmódjának vizsgálata révén tudja újszerű perspektívába helyezni a szerző óriási életművének egyes darabjait. Mégis, ahogyan a könyv is fogalmaz: ,,a kevesebb több elvét követve” tudunk a kutató elemzései tükrében konzisztens megállapításokat kiolvasni  Karinthy nyelviségének poétikai és retorikai működésmódjáról, a publicisztikai írások etikai szerepvállalásáról, a modernista ember léttapasztalatának átalakulásáról  és a recepció által elhanyagolt kései költészet létösszegző verseiről.