Az ünnepségről és a vendégekről
Nem elég filmfesztiválnak lenni, annak is kell látszani. A tizedik évébe lépett miskolci Jameson CineFest szervezői tudják ezt. Ez a kezdetben szerény vidéki filmmustra egy évtized alatt a fiatal filmesek színvonalas, nemzetközileg is jegyzett fesztiváljává nőtte ki magát – egyetlenként Magyarországon. Miközben mókás kormányzati potentátok A kategóriás nagyfesztivált álmodtak hétfőről keddre a Duna partjára (lehetőleg – ha már vicc, legyen kövér – a velencei Mostra egyidejű bezárásával), az Avas partján, ahogy kell, fokozatosan, lépésről lépésre izmosodott meg és vált vállalható, jó hangulatú filmünneppé a Jameson CineFest. A térség A kategóriás fényűző nagyfesztiváljával, a Karlovy Vary-ival persze egyelőre nem vetélkedhet, tágabb környékünkről a moszkvaival, a szarajevóival, a wrocławival sem, tán a wiesbadeni vagy a cottbusi lehet a mérce, ám nem kéne itt méricskélni, hogy kié a nagyobb (nem a miénk), inkább örüljünk, hogy végre lett egy rendes nemzetközi filmfesztiválunk, olyan, amilyet már régóta szeretnénk.
Sztriptízbár a Sohóban
(A szenvedély királya. Angol–amerikai film. Rendező: Michael Winterbottom.)
Édes évek
(A nagy Gatsby. Amerikai–ausztrál film. Rendező: Baz Luhrmann; Tajtékos napok. Francia film. Rendező: Michel Gondry)
Hogyan szabaduljunk meg a diktátortól?
(No. Chilei–francia–amerikai film. Rendező: Pablo Larraín)