(Útszélen. Józsa Márta műsora, Klubrádió, csütörtökön 15.00–16.00)

Alapkérdés, ki hallgat még rádiót. Ezen belül van az az alkérdés, ki volna, aki ezt kora délután teszi. Ilyenkor sokan dolgozunk vagy ügyeket intézünk, este viszont már nemigen keresünk rá online a műsorokra, már csak azért sem, mert azt se tudjuk, mik vannak. A Klubrádióban vadul változtatgatják a rendet ebben a sávban, hogy ha valaki végre megszeretne valamit, akkor ne találja.

Péntek Orsolya: Hóesés Ró­má­ban. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 396 oldal, 3990 Ft

A regény legizgalmasabb sajátossága az „ikerség”, az alteregó megjelenítése. Borka és Júlia igazából nem ikrek, csak unokatestvérek, mégis nagyon hasonlítanak, egy komikus jelenet is lesz ebből (326.). A cél talán az, hogy női alaptípusokon keresztül legyen szó arról, milyen nőnek lenni. „Minden nő egyszerre Éva és Mária, Aphrodité és Héra, kislány, nő, anya és öreganya, akár egy életkorban is ott a többi tudása rejtetten” – mondja D. Magyari Imrének Péntek, és ezt értem. Itt a nőkre fókuszálunk („slighty uot of focus” – így Robert Capa, idézi Péntek Nagy Gabriellának a férfiakkal kapcsolatban, nem lehet mindenre egyformán figyelni, ha valamire jobban, másra kevésbé), és a magyar irodalomban annyira nagy szükség van erre a fókuszálásra. Az „ikerlányok” fogása (Eszter és Dorka, Borka és Júlia) arra szolgál, hogy ez sikerüljön.

Az ÉS könyve júliusban – Tompa Andrea: Haza. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 473 oldal, 3999 Ft

A regény nem politizál élesben. Ellenben olyan árnyaltan tárgyalja a haza fogalmát, mint tán egyetlen magyar irodalmi mű sem. Az érzékelés kulcsa: a nézőpont. „Ahogyan élek, az a hazám” – írta rég Balla Zsófia. A haza milyen? – kérdezte nemrég Markó Béla.

Akiről itt szó van, úgy vált országot, hogy közben nem vált nyelvet, nem megy el más világba, mint sok osztálytársa. Ő hazatér, de anyaországában idegen, legalábbis annak tekintik. Nem elmenekül otthonról, hanem csak él a lehetőséggel, amikor már lehet. Oda érkezik meg, ahol minden az ő nyelvén van, ám ez mégsem a hazája (?).

(Kossuth rádió, naponta 19 és 20 óra között.)

Van azonban a Kossuthon egy műsorsáv, ami ma is meglep. Elképesztő, hogy ilyen posztmodern mozaikot éppen a pártállami főadó képes produkálni, a többiek ennek a nyomába sem érnek. Este 7 és 8 óra között van. Napi rendszerességgel! Egyszer érdemes végigülni élőben, mert az MTVA honlapjára olyan trehányul van föltéve, hogy műsorok közepén szakadnak meg a hangfájlok.

(Időjárás-jelentések a rádióban.)

Érdekesebb kérdés, hogy mi szükség van ezekre az időjárás-jelentésekre ma. Réges-régen az úgy volt, hogy a tájékozódni kívánó ember kézbe vette a reggeli újságot, és kapott valami választ arra is, fog-e esni. Réges-régen a hírekre kíváncsi ember meghallgatta az esti krónikát a rádióban, vagy megnézte az esti tévéhíradót, és a végén megtudta, hány fok várható holnap. Ma az ember nyom egyet az okostelefonján, és azonnal látja, hogy milyen idő lesz.

Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 155 oldal, 2499 Ft

A novellák világképe valami olyasmit sugall, hogy az emberiség elvesztette az érzékét a világegyetem törvényeinek megértésére. A helyzet mégsem reménytelen, mert az egyes ember még mindig felismerheti a helyét a világban. Mint az a síző nő, aki így látja magát: „A sötét pont vidáman kanyarog a napfényes, fehér sávon, lehet, hogy látja Isten, megadóan legyint, és örömében bepisil.” (130.) Akár egy kutya.

Kevés embert értékelhet majd az utókor úgy, miként Markó Bélát: politikusként és költőként is jelentőset alkotott. Ráadásul Romániában. Most jelent meg energiával teli és beszédes című új verseskötete, az Egy mondat a szabadságról. Stílszerűen zsarnokságról, vírushelyzetről, nyelvről, hazáról kérdeztem, de arról is szó esett, illik-e még 65 fölött szerelmes verseket írni.

(Beszélgetőműsorok a Klubrádióban)

Mostanában rengeteg a technikai probléma. Sokszor a műsorvezetők otthonról dolgoznak, például Bolgár úr is, ez is gondot okoz. De a betelefonálók beszéde is valahogy rosszabb minőségű lett, alig érteni néha, megszakad a vonal, van úgy, hogy nem hallják egymást a felek, így akinek szerencséje van, jó hosszú monológot is elmondhat. „Halló! Halló! Ezek szerint akkor én vagyok vonalban?” „Halló! Visszhangozni is tetszik, meg adásban is tetszik lenni.” „Halló! Megszakadt. Ma már másodszor.” „Halló! Hall engem? Én vagyok vonalban?” „Igen, csak hangosabban beszéljen!” Először szórakoztató, de századjára már fárasztó ez, bár a hallgató megértő.

Nézzünk bizakodva a múltba! Alternatív Trianon. Szerkesztette Cserna-Szabó András és Fehér Renátó. Cser Kiadó, Budapest, 2020, 202 oldal, 3495 Ft

A kötet elején lévő Örkény-egyperces, a Nézzünk bizakodva a jövőbe! (ennek a címnek a kifordítása a kötet címe) dicsőséges jövőt vizionál a magyarságnak, 1968-ban az író azt írja, körülbelül 110-115 év elteltével, azaz 2078-2083-ra itt lesz a kánaán: „Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni!” Az Örkényt követő tizenegy mai magyar író Egressy Zoltántól Horváth László Imréig néha megkockáztat hasonló víziókat, de leginkább mégsem. (Irodalmi szempontból legjobban Selyem Zsuzsa és Kácsor Zsolt novellája tetszett.) Minden elbeszélés azzal játszik el, mi lett volna, ha másként alakul a történelem. Jellemző, hogy a szerzők többsége formálisan borúlátóbb, mint Örkény volt, aki persze nyilvánvalóan csak viccelt, tehát ő volt igazán az, aki nagyon ironikusan és egyben igencsak pesszimistán látott.

(Inforádió, Kultúrpercek, https://infostart.hu/magazin/kultur-percek)

Ez a napi kulturális ajánlóműsor évek óta fölhívja a figyelmet különféle érdekes eseményekre. Hát éppen ez az! Ma nincsenek koncertek, színházi előadások, zárva vannak a galériák, múzeumok, mozik, könyvesboltok. De az internet fontosabb, mint valaha. Ha már eddig is azt mondtuk, hogy virtuális világban élünk, mit mondjunk most?

Nagy Gerzson: Délután apámmal. Regény, közökkel. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 208 oldal, 3500 Ft

Olyan időket élünk, hogy nem könnyű a frissen megjelent könyvekhez jutni. Ezt még nem fogtam a kezemben, a szöveget monitoron olvastam, a borítóját a neten láttam. Két jeles író ajánlja ott a reménybeli olvasóknak: Takács Zsuzsa és Zoltán Gábor. Takács Zsuzsa ezt írja: Nagy Gerzson „megvesztegethetetlen, minden érzelgősségtől mentes ” – „kiváló stiliszta, bátor és következetes, egyike az önmagához és szereplőihez egyaránt könyörtelen íróknak”. Egyetértek. Megint született egy remek első prózakötet (mostanában több ilyenhez lehetett szerencsém: Babarczy Eszter, Csutak Gabi, Harag Anita, Juhász Tibor, Moesko Péter, Vass Norbert). Nagy Gerzson szintén máris számon tartandó író. Nem regényt írt, hanem novellafüzért („regény, közökkel”), de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ügyesen gazdálkodik anyagával, valóban jó stiliszta és kiváló megfigyelő.

(Jó reggelt, Erdély! www.marosvasarhelyiradio.ro)

A legfontosabb különbség a Marosvásárhelyi Rádió és a magyarországi rádióadók között a hangvételben van. Ott valahogy nagyobb odafigyeléssel és több érzékenységgel segítik, buzdítják kitartásra az embereket.

Krúdy Gyula: Álmoskönyv. A szöveget gondozta Pál Sándor Attila. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 450 oldal, 4499 Ft

Maga a szerző is elárulja a kötet végén: igazából az álmoskönyvek jórészt haszontalanok. Főleg a régiek, más a helyzet a Freud és Ferenczi professzorok nyomán elterjedt gyakorlattal, de az író siet biztosítani minket: ő költőféle, és nem tudós doktor. Főleg azt kárhoztatja, ha valaki eleve biztosra megy, és az álmoskönyv megfejtését egzakt leírásnak tekinti. „Nem cselekszik helyesen az a mohó álmodó, aki ébredés után szomjas kíváncsisággal esik neki az álmoskönyvnek, hogy abból különös álmára nézve magyarázatot keressen. Az ilyen ember rendszerint pórul jár, mert az álmoskönyv zagyvaságai, tarkaságai, szimbólumai annyira megzavarják, hogy se előre, se hátra nem tud igazodni.” Aha. Akkor mire jó az egész? Nem érdemes ébredés után az álmoskönyvhöz nyúlnunk, de „okos ember későbben se veszi kezébe azt”, írja Krúdy, mert maga is rájöhet, enélkül is, mért álmodta, amit álmodott. Mert azért „a legtöbb álomnak van valamely értelme”. Igen, biztos van, csak az a nagy kérdés, hogy mi. Az álmoskönyvek éppen azt mutatják meg, hogy lehet ez is, meg az is. Máskülönben az ilyen művek kultúrtörténeti, mentalitástörténeti, „nemzetkarakterológiai” szempontból nagyon is érdekesek!

(Vers napról napra. Kossuth Rádió, naponta a 20 órás hírek előtt.)

Dragomán György nemrég azt vetette föl, jó lenne, ha mindenki olvasna naponta fél órát. Mármint irodalmat. Azt is lehetne, hogy hallgasson mindenki naponta öt perc verset. Ki olvas éjszaka verset? – kérdezte hajdan Kalász Márton verseskötetének címe. Ki hallgat az esti hírek előtt verset? – kérdezhetném. Főleg a Kossuthon. Bizony, biztosan többen, mint ahányan olvasnak. Ám még mindig mennyivel jobb Füst Milánt hallgatni (főleg Kézdy György kiváló előadásában), mint ennek a rádiónak a híreit.

Kovács András Ferenc kapta idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat. Két kötete jelent meg tavaly, a díjazott Requiem Tzimbalomra és a Lázáry René Sándor: Néhány egykori költemény. 2019-ben ünnepeltük KAF 60. születésnapját. Folyamatosan ünneplésre méltó költő.

Csabai László: A vidék lelke. Hár­mas történetek. Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2019, 339 ol­dal, 3999 Ft

Csabai László remek novellista. Az utóbbi időben két igazán kiváló novellaírót fedeztem föl magamnak azok közt, akik már sok kötetet kiadtak, Berta Ádám a másik. Csabai novellái komoly történelmi, szociológiai, helytörténeti anyagot mozgatnak. Nagyon ismeri a szerző a XX. század „vidéki” magyar történelmét, a beregi-nyírségi falusi világot, a kisvárosi atmoszférát és mindezen helyszínek sokféle szereplőjét, a kondásoktól a téeszelnökökig (ezek néha ugyanazok), a kisnyilasoktól a kiskommunistákig (néha ezek is ugyanazok), a kurváktól az újvállalkozó gengszterekig (ezek nem biztos, hogy ugyanazok). Realista alapozottságú, de esetenként játékosan fantasztikus történeteket kapunk, a hiteles mesékben remek párbeszédeket, és a tragikum néha gyorsan föloldódik a humorban.

(Világtalálkozó. Kadarkai Endre műsora, Klubrádió, szombat 12:00–13:00)

Kadarkai Endre Világtalálkozó című műsora október 12. óta megy: „két teljesen eltérő habitusú és értékrendű közismert embert ültet egy asztalhoz” – így a beharangozó. Elképzelem, amint a műsorvezető és Warholik Zoltán szerkesztő ötletel, ki lehetne a két ember legközelebb, és milyen alapon. Vajon jók-e együtt, mi lesz, ha „összeengedjük” őket. Ez a projekt ki van találva, az átlagosnál jóval több „agyalás”, szellemi, lelki és technikai tudás van benne.

Parti Nagy Lajos: Félszép. Mag­ve­tő Könyvkiadó, Budapest, 2019, 498 oldal, 4999 Ft

A könyv nagy tipográfiai leleménye, hogy a lapok szélén végig futnak az évszámok, és bolddal van jelölve, melyik évben vagyunk. Olvassuk a mondatokat, kipillantunk a lapszélre, és máris világos minden. Egyetlen oldalpáron – nyilván véletlenül – elmarad az évszámok futtatása, a 348-349. oldalon. Ahol épp egy súlyos pillanatról van szó: mikoris a kormányzat a kiskorúak iskolakerülését a rendőrök segítségével próbálta megrendszabályozni. Ki emlékszik már erre? 2012-ben volt. Hoffmann Rózsa volt az oktatási államtitkár, Gloviczki a közoktatási helyettes államtitkár. Istenem... „Pintér belügyminiszter javaslatára Orbán Viktor parlamentje ezen a júliusi csütörtökön a szokásos arányban megszavazta a dicsőséges fülkeforradalom tán legszánalmasabb és legröhejesebb törvényjavaslatát. Erejük volt hozzá, az eszük a jelek szerint teljesen elment.” – olvasom az Iskolásbilincsben, és csak nevetek ma ezen. Ugyan, kérem, hol vagyunk már ettől. Legszánalmasabb? Legröhejesebb? Az elmúlt három hétből hozok simán három ennél szánalmasabb és röhejesebb példát.

Az ÉS könyve januárban – Láng Zsolt: Bolyai. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 457 oldal, 4499 Ft

A regénynek tárgya, de nem témája Bolyai János élettörténete. A Bolyai leginkább arról szól, hogyan volna lehetséges (ha lehetséges volna) a Világtan, azaz inkább: hogyan volna elképzelhető a Világtan elveinek átfordítása a Regényesztétikába. Mégpedig úgy, hogy a privát élettől a csillagokig befogjuk az egészet. („Csillagporból vagyunk” – így szól az utolsó mondat a 457. oldalon.)

„A valóságon túli térből látszik igazán, hogy a nemlét is lét. És akkor kit érdekel a halál?” (238.) Ezzel foglalkoznak ennek a hihetetlenül gazdag, sűrű szövésű regénynek a legborzongatóbb mondatai. Az utolsó oldalak fantasztikus beszéde! És János nagy dilemmái. („Ha pusztán azt tekintjük igaznak, ami létezik, mit kezdjünk a nullával? (...) Ha édesapám nem létezik, hogyan van itt mégis?” – 300.) Hát, ennyi.

János persze meghal, Éva ellenben azt kéri a végén: „Ne legyen halál”. Minden attól függ, milyen térben gondolkodunk. A paprikás krumpli (189., 450.) ugyanúgy fontos, mint a csillagpor.

Nagyon világos és mégis nagyon titokzatos regény a Bolyai. Jó benne ellakni, nézelődni.

(Élőben a városból 2.0. Klubrádió, szerdánként 13.05–14.00, ismétlés szombat reggel 8-kor)

A műsor alapvetően az autózással foglalkozik. Hogyan közlekedjünk, milyen KRESZ-szabályokra érdemes figyelni, milyen veszélyes helyzetek adódnak az utakon, hol van rosszul szervezve a közlekedés. A betelefonálók és az SMS-t írók is lelkesek, sok jó kérdésük van. Ezekre pedig jó válaszokat kapnak, nyilván ezért szeretnek betelefonálni.