Károlyi Csaba

Nádas Péter: Az élet sója. For­gách András rajzaival. Jelenkor Ki­adó, Budapest, 2016. 115 oldal, 2999 Ft

Nádas kiválóan ötvözi az elbeszélés és az esszé műfaját. Nem akarja hál’istennek megtanítani, hogyan működhetne jól a polgári erkölcs, a protestáns hit, az egyén és a társadalom viszonya hogyan is lehetne harmonikus. Ehelyett elmesél egy talált történetet erről az ismeretlen, egyedi kisvárosról. Cselesen mesél, ne tudjuk meg az elején, mit akar. Kezdi a városka megélhetését adó sófőzéssel, folytatja a település szerkezetének leírásával, a nem túl nagy „dóm” történetével, az üzlet és a vallás kapcsolatával, a harangok részletes bemutatásával.

Tovább

(Az új évszázad meséi. Reményi József Tamás műsora. Magyar Katolikus Rádió, április 10., vasárnap, 18.30)

Tovább

Váradi Júlia: Saul útja – a gon­do­lattól a világhírig. Kossuth Kiadó, Bu­da­pest, 2016. 190 oldal, 2990 Ft

Verena Lueken, a Frankfurter Allgemeine Zeitung kritikusa a film hányingerkeltő hatásvadászatáról beszélt. Claude Lanzmann azonban a Cannes-i vetítés után átölelte Röhrig Gézát. Azért olyan nagy baj akkor nem lehet. Talán nem is árt, ha felkavarja a német szellemi életet ez a mű. Az meg pláne nem árt, ha Hollywoodban is érzékelik. De legalább ilyen fontos, hogy itthon minél komolyabb szellemi munkára ösztönözzön. Világra szóló dolog történt, nem lehet róla eleget beszélni. Örömmel, méltósággal és tisztességgel beszél róla ez a könyv is.

Tovább

A rendszerváltás után, nyitott kérdéssé vált, hogy hogyan lehet elutasító kritikát írni. Egy elméleti érv szólalt meg a negatív kritika ellen: az éppen felbomló különböző konszenzusok miatt azt a kérdést lehetett föltenni, hogy mi az a biztos nézőpont, ahonnan meg tudom ítélni a művet.



Művészetfilozófus, esztéta, kritikus, szerkesztő, egyetemi tanár. Lukácsistaként indult, Fehér Ferenc, Heller Ágnes, Vajda Mihály köréhez tartozott. Könyvkiadói szerkesztőként dolgozott 1969–1980 között, a ’80-as években „szellemi szabadfoglalkozású”, a demokratikus ellenzék fontos alakja, a Charta ’77 aláírója. Tizenhárom kötete jelent meg. Az első, A szenvedő misztikus (1981) misztika és líra összefüggéseit vizsgálta Pilinszky költészetén keresztül. Irodalomkritikáinak, szóhasználatában bírálatainak első impozáns gyűjteménye nagy késéssel, 1988-ban jelent meg Mi az, hogy beszélgetés? címmel. 2010‑ben két könyve véletlenül egyszerre látott napvilágot, nagyjából jelezve életművének máig alapvetően kettős, teoretikus és gyakorlati érdeklődését. A Jöjj és láss! a modern művészetfogalom keletkezését vizsgálja Winckelmann munkásságából kiindulva. Az Egy és a Sok újabb bírálatait és méltatásait gyűjti egybe, és főleg a kortárs magyar irodalomról szól. Egyes művei németül, angolul, franciául, olaszul és más nyelveken is megjelentek. 1989-től megszűnéséig, 2014-ig egyik legfontosabb szerkesztője volt a Holminak. A folyóirat és nem utolsósorban annak az ő nevével fémjelzett kritika- és tanulmányrovata 25 éven keresztül meghatározó volt a magyar szellemi életben. Az ÉS-nek is kedves szerzője, számos irodalomkritikája (Darvasiról, Csurkáról, Parti Nagyról, Petriről, Grosszmanról vagy Le Carréról) és számos köszöntője (többek közt György Péter, Lengyel Péter, Tarr Béla, Závada Pál méltatása) jelent meg itt. Rendszeresen ír lapunkba képzőművészekről (például Vojnich Erzsébetről, Szüts Miklósról, Megyik Jánosról, Nádler Istvánról, Váli Dezsőről), és gyakran közéleti ügyekről is (az alkotmányosságról, a „zugügyvéd-állam”-ról, az állami díjakról, a politikai költészetről, a filozófusperekről vagy a miniszterelnöki vacsorameghívás elutasításáról). 1990 óta oktató az ELTE-n, 1993 óta professzor, a napokban vonul nyugdíjba, de a doktoriskolán tanít. Jó, hogy van. Március 27-én ünnepeljük 70. születésnapját. Ez adja az apropóját ennek a beszélgetésnek. Isten éltesse sokáig!

Tovább

(www.radiobezs.hu)

Tovább

Márton Evelin: Szalamandrák éjszakái (+MILEN könyve). Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2015. 364 oldal, 3490 Ft

Igen jó regény született. Sőt, most már biztos vagyok benne: megszületett egy író. Pontosabban a figyelemre méltó kortárs magyar írók száma eggyel nőtt. Az elbeszélő főhős, olvasom, túlélt egy nagy műtétet, ezért nem lehet gyereke. Helyette világra hozta a regényét, mely az olvasása során írja magát. Ahogyan főhősünk határozottan tökön ragadta Milent, és ebből máris tudta, kivel volt előtte, ugyanúgy határozottan megragadta művében szerzője az éjszakáknak azt a világát, amelyet így csak ő ismer.

Tovább

(Értsünk szót!, Parászka Boróka műsora, Marosvásárhelyi Rádió, marosvasarhelyiradio.ro)

Tovább

Dragomán György: Orosz­lán­kórus. Novellák. Magvető Könyv­kiadó, 2015. 247 oldal, 3490 Ft

Félelmetes és megható az a hozzáállás, az a fanatizmusnak való kiszolgáltatottság, amely az első novella nemsokára tizenhárom éves kisfiújának életét ugyanúgy meghatározza, mint az utolsó novella harmincöt éves festőjének sorsát. A kisfiút apja még a jéghideg kútba is leereszti, hogy minél jobban hegedüljön, és megfeleljen majd „a fekete hegedűs” elvárásainak. A festő pedig saját magát gyötri mindaddig, míg egy éjszakai önkínzás eredményeképpen föl nem gyújtja az összes képét.

Tovább

(Inforádió, Aréna, január 20., 21., 18.00–19.00)

Tovább

Tovább

Végel László: Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2015. 303 oldal, 2990 Ft

A címben emlegetett balkáni szépség a legkülönlegesebb figura. A belgrádi Ivana kisasszony egy bécsi festőnő modellje lesz, de az első világháború előtt visszatér, utána viszont mindig csak Bécsbe vágyik. Fő tulajdonsága, hogy nagyon szép. Vele keveredik furcsa kapcsolatba a nagyapa. Ivana kisasszony egyedül neki vetkőzik le meztelenre, ám ez ennyi. A történelmi alakokon (Ferenc József, Péter király, Horthy, Tito marsall, Sztálin) kívül egyedül az őt ábrázoló aktkép kerül föl a falra, és ezt a festményt örökli meg az unoka. Hogy bonyolultabb legyen az élet: rá hasonlít a fanatikus partizánnő, Svetlana, aki pedig meg akarja ölni a nagyapát.

A történet főhőse azonban ezt is megússza, mint annyi mást. Igaz, ennek nagy ára van. Őróla aztán mindent és mindennek a fordítottját el lehet mondani. Ő a múlt század kisembere. 1897-ben születetett, az anyakönyv szerint 1945-ben meghalt (háborús bűnösként kivégezték a partizánok), majd 1969-ben antifasiszta érdemrendet kapott, és 1995-ben eltemették, koporsójára ez volt írva: 1897–1945. És a neve? Johann Schlemihl vagy Slemil János vagy Jovan Slemil. A szóbeszéd szerint eladott lélek, gyászmagyar, csúszómászó, képmutató, gyáva, senkiházi talpnyaló, kétkulacsos szélhámos, akit saját lánya is így jellemez: „egész életében gyáva kukac volt”. Mások szerint ártatlan, jólelkű, derék ember, sőt hős.

Tovább

Réz Pál: Bokáig pezsgőben

Holmi 1989–2014

50 könyv, amit minden baloldalinak ismernie kell

A holokauszt és a családom

Tovább

Tovább

Hahn István professzor élete vége felé írt egy cikket, amelyben bizonyította, hogy ahol a Római Birodalom valamilyen formában megjelent, ott mind a mai napig maradt valami nyoma az általa létrehozott civilizatorikus rendnek, az utaknak, a közlekedési hálózatnak, a városi térszerveződésnek, a vízellátásnak és egyáltalán az urbánus civilizációnak. Mi is a Római Birodalom örökségében élünk.

Tovább

(Rádiószínház, Kossuth, november 28–29.)

Tovább

(Tálaló, Inforádió, szombat, 11–11.30, Korkóstoló, Kossuth, vasárnap 9.30–10)

Tovább

Garaczi László: Wünsch híd (Egy lemur vallomásai). Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015. 150 oldal, 2990 Ft

A lemur-sorozat előző, harmadik kötetének, az Arc és hátraarc című kiváló regénynek a 161. oldaláról idézem a kedvenc mondatomat: „Leszereltek, elvesztettem a szüzességem, és még csak fél négy.” Azóta eltelt öt év – és egy fél óra. „Délután négykor olyan az abszint, mint a harmadik kívánság, mindenképp teljesül” – olvasom most a 66. oldalon. A remekül sikerült borítón is minden óra négyet mutat. Ugyanakkor a kötet alcíméből feltűnően hiányzik egy szám. Éppen a négyes szám. Az eddigi részeket – Mintha élnél (1995), Pompásan buszozunk!(1998), Arc és hátraarc (2010) – Egy lemur vallomásai 1-2-3. alcímmel adja meg a hátsó fülszöveg. Miért nem jelzi ez a kiadás, hogy a negyedik kötetet tartjuk a kezünkben? – kérdeztem naivan, mikor először a kezembe vettem.

Tovább

(Előhívás, Litera Rádió, október 20., www.litera.hu, 78 perc)

Tovább

(Megbeszéljük, Klubrádió, hétköznap 16–18 óra között)

Tovább

Darvasi Ferenc: Köztünk vagy. Beszélgetések Mándy Ivánról. Corvina Kiadó, Budapest, 2015. 293 oldal, 2990 Ft


Mándy nem reprezentatív alkat, nem nagy dolgokra figyel, éppen a semmi kis ügyekből épít korszakos műveket. Nagy formátumú író, aki kis tétekben játszik, mert nem akar semmit. Redukál, lebont. Ezt viszont nagyon is akarja, mégiscsak. Következetesen nem nagyszabású világot láttat, mondhatni: nem egy Goethe. Inkább Beckett rokona. Meg Tandorié. Még a kis formát, a novellát is radikálisan leépíti, szétírja. „Ő a kis formák nagy mestere” (91.) – mondja másik nagy rokona, Kántor, és talán ez a legjobb megfogalmazás. 


Tovább
Élet és Irodalom 2024