Egy családregény házi feladatnak
PRÓZA - LXVII. évfolyam, 47. szám, 2023. november 24.A századból hárman jöttek vissza. Nagyapám, aki állítólag soha előtte nem nyúlt az italhoz, ettől fogva esténként bezárkózott a műhelyébe, ivott és sírt. A családnak úgy kellett tennie, mintha minden a legnagyobb rendben menne.
Ebben az esetben is szerencsésebb volna, ha az általánosság helyett a konkrét helyzet láttatásával élnénk. Cseréljük le az utolsó mondatot!
Janka is, anyám is ilyenkor kerülték nagyapa műhelyét. Süketnek tettették magukat. Nagyanyám pedig azzal éltette a hazugságot, hogy összeszorította a száját. Az ő hallgatását ugyanabból a kötélből verték, mint a nagyapáét. Nagyapa a családban egyedül engem, a férfi unokát tartott méltónak a bizalmas közlésekre, de ezzel kapcsolatban nekem sem mondott semmit. Így a doni történet lassan távolodni kezdett a valóság részletekkel terhelt, sokszor zord és ellentmondásos világától a mesék kontúrosabb tájaira, végül pedig már inkább volt kacagtató és röhejes, mintsem tragikus; csetlő-botló pojácák komédiájává meséltük a gránátoktól megtépett földhalmok néma tömegsírját. Ma sem pontosan értem, hogy miért.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
