Végállomás
PRÓZA - LXVII. évfolyam, 45. szám, 2023. november 10.Huszonnégy éve, 5 óra 34 perc és 5 óra 39 perc között szállok le a buszról. Attól függ, hány pirosat kapunk az úton. A következő ötvenkettő és ötvenhét között gördül be a gyár elé, ha azzal jönnék, nem lenne időm átöltözni, mert a késést nem tűrik. A műszak hatkor kezdődik, ha esik, ha fúj. Mindig sötétben kelek, az év nagyobb részében még akkor is csak pirkad, amikor elindul velünk a busz, de télen az érkezéskor sincsen teljesen világos. Nem zavar, úgyis a neoncsövek kékes fénye teríti be egész évben az ablaktalan csarnokot. A megállótól a gyárkapu pontosan százkilencvenhét lépésnyire van. Elég kellemetlen, amikor bevág a nyakamhoz a fagyos téli szél, de legalább felébredek, ha túlságosan elringatott a busz. Van olyan, akivel tíz éve együtt jövünk minden reggel, de még egyetlen szót se váltottunk. Valahogy senki nem túl beszédes ilyenkor.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
