Szende visszanéz

Parti Nagy Lajos 70 – Tematikus próza-összeállítás

A hetven az hetven, az hetven, az hetven, és ha luftod és laufod is van, akkor adódhat az a szerencse, hogy a szerkesztőségi postából tudsz válogatni, ahová momentán érkezett néhány levél, bizonyos Parti Nagy-szöveguniverzumba címezve. Konkrétan egyes fiktív hősöknek, nagy szeretettel. Komoly tisztesség, hogy közreadhatjuk e leveleket, remélhetőleg így a címzettek is megkapják. Addig meg, Isten éltesse az univerzum gazdáját, ha már kerek. 

Miként a költőóriás oly empatikusan mondja, én is törpe, te is törpe, le is vagyunk nagyon törve, szóval, ahogy ott depisen a hetedik én magam vagyok, egy újságpapírt hordott felém a szél. Már csak néhány csillag élt, és olyan kurva késő, illetve korán volt, hogy az első villamos már el is indult felém, na, gondoltam, én elévetem magam, nekem már úgyis annyika (törpeszleng). Olyan kurva hangosan csilingelt, amerre járt, hogy aszittem, szétreped a fejem, ááááá. De még mielőtt ráfeküdtem volna a sínre, elolvastam az újságban egy feltűnően bekeretezett hirdetést, amely így szólt:

 „A Vidróczky hírös nyájába, az nemzetnek legszentebb színházába, drámai szende kerestetik! Kiemelt gázsival, hivatali autóval, telefonnal, előválogatott fanokkal. Aki a Vidróczkyt nem találja, ne csörögjön, morogjon, szerencsétlenkedjen, hanem keresse az A portán! Jelszó: »Hej Vidróczky, most gyere ki, hat vármegye vár ideki!« Ha azt üzeni vissza, hogy: »Mit ér nekem hat vármegye, tizenkettő jöjjön ide!«, akkor jó helyen jár, felmehet. Kizárólag szendék jelentkezését várjuk!”