NÉHA ZÖLD

A környezetvédelem ma már nem maroknyi szavazó és néhány kis párt ügye; Európa-szerte (szinte) minden párt környezetvédő – legfeljebb a zöld politika mértékében vagy irányában különböznek. A mi kormánypártunk persze kivétel. Hiszen a világon csak négy országban nincs a kormánynak zöld minisztere – a miénk az egyik (és a többi nem Európában van). Gazdasági fellendülés idején elbocsátották a nemzeti parkok dolgozóinak negyven százalékát. De hát mit is számítanak a nemzeti parkok – ha építkezni akarunk a Fertő tó partján, nekünk aztán tiltakozhat Ausztria és az MTA. Hosszú távra gondolkodni (nem) képes vezérünk szerint „segíteni kell az embereknek lejönni a földgázról”, és ahol lehet, fával kell tüzelni az iskolákban. Aztán egy év múlva, ugyancsak vezérünk szerint, földgáz fűtésű erőművet kell építeni, hogy legyen áram az új szerelem, az energiafaló – amúgy is környezetszennyező – akkumulátorgyárak ellátására. Az EU környezetvédelmi javaslatait blokkoljuk, de legalább az utolsó pillanatig késleltetjük, saját zöld kezdeményezéseink nincsenek.  A szélerőművek telepítése hazánkban de facto tilos. A napelemeket sokáig adóztatták; 2022 őszén rövid idő alatt három rendelet nehezítette meg családok, magánemberek számára a napelem-telepítést. Mindezek után felette gyanús a következő eset.

Májusban levelet kaptak a kisvállalkozók – a csomagolóanyag-felhasználás után környezetvédelmi járulékot kell fizetniük. Nem volna ez baj: ha valami környezetet terhelő, hát a legtöbb csomagolóanyag az. Csakhogy ugyanezért a tasakért már fizetett a gyártó. Most a felhasználó is. Mindehhez hatalmas adminisztrációs teher társul. A májusi tájékoztató levél szerint – noha a rendelet még nem jött ki – július 1-től életbe lép az új kötelezettség. Az ember nem tud szabadulni a gyanútól: transznacionális vállalatunk, melyben az állam nagy részvényes, újra és újra előnyben részesül a kis- és közepes cégekkel szemben.

Ahol elvek nincsenek, ott minden csak ürügy – az is, ami akár elvi is lehetne.