Sólyom László a próféta?

VISSZHANG - LXVI. évfolyam, 5. szám, 2022. február 4.

Majtényi László Sólyom Lászlót köszönti 80. születésnapja alkalmából (Kötőféket a Leviatánra!, ÉS, 2022/4., jan. 28.), és mint mindig, okosan és szépen ír. Igaz, empátiája egy kicsit megbicsaklik, amikor a Sólyom tevékenységével kapcsolatosan jobbról és balról fenntartásokat megfogalmazókat saját maga által is elégtelennek tartott módon etatistaként minősíti. Nyilván van ebben valamennyi igazság, én azonban azt gondolom, hogy Sólyom tevékenysége nem elsősorban bal- vagy jobboldalról bírálható, hanem főleg a független értelmiségi szempontjából. Abból a szempontból ugyanis, hogy eleget tesz-e Sólyom azoknak a követelményeknek, amelyeket a független értelmiségivel szemben támaszthatunk a mostani időszakban, amikor a megszólalás nem kizárólag lelkiismereti kérdés, de akár még valós hozadéka is lehet?

Valamennyire ironikus, hogy Majtényi a Jónás-metaforát választotta írása lezárásához, Jónásét, aki prófétált, az Úr azonban végül megkönyörült a városon, amely így tovább élhette bűnös életét. A hasonlat ül, de csak látszólag. Sólyom és Jónás próféta? Igaz, Sólyom közéleti tevékenysége azt bizonyítja, hogy Jónással ellentétben ő egyáltalán nem rühellte a prófétaságot, inkább nagyon is kereste. Az Alkotmánybíróság és a sokszor megénekelt köztársaságielnök-választás számomra bizonyság, hogy nem „félt a várostól”, és nem a „sivatagba vágyott, ahol magány és békesség övezze...”. Nagyon is szívesen prófétált, és természetesen igaz, hogy próféciái, akárcsak Jónásé, többnyire megállták a helyüket. És a „feddett nép” megkövezésétől sem félt, igaz, mindezt a mégoly tökéletlen jogállamiság kényelmes biztonsága közepette.

2010 óta azonban Sólyom hallgat, a lényegről legalábbis biztosan. Egyszer-egyszer megszólalt alkotmányossági kérdésekben, de a rezsim egészének a természetéről nincs mondanivalója. A jogállamiság létrehozásában egykor kulcsszerepet játszó értelmiségi nem érzi úgy, hogy a jogállamiság lebontása ellen világos beszéddel állást kellene foglalnia. Hogy fel kellene szólalnia az állampárttá vált párt ellen, amely annak idején a köztársasági elnöki székbe ültette. Pedig ez ösztönzést és biztatást jelentene főleg a jobboldalon azok számára, akiknek a szívében, mint Ninive némely lakosaiéban Jónás szava, „még kicsírázik, mint a jó mag ha termőföldre hullott”. Sólyom azonban nem prófétál, inkább repül.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 4. szám, 2024. január 26.
LXVII. évfolyam, 3. szám, 2023. január 20.
LXVI. évfolyam, 24. szám, 2022. június 17.
Élet és Irodalom 2024