ZSÍR!

Oh, drága nyelvünk, mily bőséggel kenegeted fáradó szellemünk nyikorgó tengelyét! Ott a csodás mangalica hája, mája, tepertője, aztán az oly kedves gyöngyöző fröccsök és lilahagymás zsíros kenyerek melletti színmagyar kártyajáték, a zsírozás, mely megedzi bennünk az acélos elszántságot: kenni a megfelelő időben kell. S a zsír új kifejezés, amellyel zsírpapírba csomagolt, hosszú türelemmel várt Zaporozsec-féltengely illatát hozza felénk a keleti nyitás friss fuvallata! S most kormányfőnk, mintegy kvintesszenciaként a „lezsírozott kórházakkal” egységbe foglalta mindezeket. Eddig fel nem ismert szintézist teremtett a bubik, dámák, királyok, disznók, azaz a magyaros kártyázás, a kenés, a fröccs és az orvoslás közt, mely egység csak­is magyar nyelven lehetséges! És sejthetjük, hogy a tartalékkórházak zsír új személyzete, a klónozott orvosok és ápolók migránsmentes seregei jelenleg még hibernált állapotban, de már türelmetlenül várják, hogy vezérlő tábornokunk trombitát fúvasson.