A „PIKE-LEVÉL”

Hát végre feltűnt nálunk is (többéves felróható késéssel) a hírhedt Pike-levél, amely netán „leváltja” a már csak kevesekre ható „Cion bölcseit”. S hol máshol bukkant volna fel, legalábbis a nagy nyilvánosság előtt, mint a jobboldali tévé összeesküvések népszerűsítésében utolérhetetlen műsorában. Melynek majdnem díjas vezetője előbb előadta a tőle várt módon, kik is (no, kik?) állnak a párizsi terrorista merénylet mögött, majd felmutatta Albert Pike amerikai polgárháborús tábornok képét, aki fő szabadkőművesként 1871-ben a hasonszőrű itáliai Mazzinihez írott levelében megjósolt három világháborút, persze a gonosz háttérhatalom mindenkit –  elébb a nemzetállamokat, majd a másodikban a fasisztákat és a kommunistákat, végül a cionizmust az iszlámmal – szembefordító ördögi terve szerint. E levelet a British Museum őrzi, hitelesítette rajongóinak a műsorvezető.

Ellentétben a cári Ohrana által készített „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” tákolmánnyal, az interneten pár éve terjedő Pike-levél hamisítvány voltát hamarabb kimutatták. Kezdve a brit múzeummal, amely tudatta, hogy nincs és soha nem is volt ilyen „dokumentuma”. De hogyan is lehetett volna, amikor a XIX. századi „szerző” szavait valójában egy brit tengerésztisztből lett összeesküvés-teoretikus, az 1959-ben meghalt William Guy Carr „tolmácsolta”, aki egy huszadik században élő chilei érsek, Rodriguez könyvére támaszkodott. E frissebb szerzőség rögvest meg is magyarázza az 1871-es fantasztikus előrelátást: ugyan honnan vette Pike, hogy Oroszországban jut hatalomra a kommunizmus (leginkább Marx ágált volna ez ellen), hiszen csak  a század végén bontakozott ki az ottani munkásmozgalom. S hát micsoda megsejtés félszázaddal Mussolini előtt fasizmust emlegetni, de az 1890-ben kreált cionizmus szó említése sem kutya. S ez még semmi: Rodriguez attól a Leo Taxil írói néven mind a katolikus egyházat, mind a szabadkőműveseket kigúnyoló francia szerzőtől tudott a Pike-levélről, aki azt kitalálta és egy – szintén általa kreált – kiugrott szabadkőműves nőtől „tudta meg”. S a hölgy elővezetésére sürgetett Taxil az 1890-es években egy párizsi közönség előtt bevallotta, hogy nagy csalás volt az egész, mert jól keresett a korban kapós szabadkőműves-sztorikkal, amelyeket mind vadabbra írt, s mulatott a hiszékenyeken.