MINDEN EMBER EGYENLŐ (?)

Eric Hobsbawm írja a Szélsőségek korában: az amerikai tévéhíradók akkor számolnak be egy tragédiáról, ha legalább egy amerikai vagy két brit vagy tíz európai vagy a világ egyéb részeiről legalább száz halálos áldozata van. Lehet ezen háborogni, balról is, jobbról is. De vajon jobbak vagyunk-e? Nézem a párizsi terrorakcióról szóló hosszú híradásokat a tévében, olvasom a napilapok címlapjain. Semmi kifogásom nincs ez ellen.

2004. december közepén Pakisztánban ugyancsak terroristák meggyilkoltak (nem, nem kivégeztek, meggyilkoltak), ha jól emlékszem, 118 diákot és sok, talán ötven felnőttet. A hír még kedvenc lapomban, a Népszavában sem kapott kiemelt jelentőséget, legfeljebb ha még másnap tértek vissza rá. A tévétársaságok is hasonlóan cselekedtek.

Úgy tűnik, Európa-központú világképünk, talán tudatalattinkba szorított európai fölényérzetünk elpusztíthatatlan. Pedig de szépen írta több mint kétszáz évvel ezelőtt az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad, társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulhatnak”. Amúgy, szerintem, ez a középiskolákban a tananyagban az adott tanév legfontosabb mondata.