Ha eljön az ideje

VISSZHANG - LVIII. évfolyam, 13. szám, 2014. március 28.

„Régen volt ennyire tisztességtelen és tehetségtelen kormánya az országnak, és ennyire tehetetlen önlefegyverző ellenzéke” – állítja Bruck András („Jó cimborán ne légy nyuszka”, ÉS, 2014/10., márc. 7.), s mindkét megállapításával egyet lehet érteni. Szenvedélyes szövege egy oldalon keresztül sorolja a baloldal hibáit, elszalasztott lehetőségeit: „érvekből és tényekből soha nem lesz ellenállás, a jobboldaliakat egybeforrasztó hittételek és érzelmek ellen nem lehet észérvekkel hadakozni”.

Mindez igaz, s nem is vitatom állításait, csak halkan, minden malícia nélkül jegyzem meg: ha Bruck András ilyen jól felismerte korábban is a hibákat, miért nem állt a baloldal élére, miért nem mozgósította ő maga az elégedetlen tömegeket? Persze lehet, hogy ő is csak utólag lát ilyen tisztán. Válaszolhatná ugyan azt, hogy ő nem néptribun, hanem értelmiségi, neki nem a mozgósítás, hanem a helyzet felismerése, elemzése a dolga. Így vagyunk ezzel sokan, ám én úgy vélem, a politikai elit olyan, amilyen a mögötte álló tömeg. Ha a helyzet igényli, a nép kitermeli magából azokat a vezetőket, akik hangot adnak érzéseiknek és követeléseiknek, akik mozgalmai élére állnak, akik hitet adnak, és megszervezik az ellenállást. Így történt ez 1514‑ben, 1703‑ban, 1848-ban, 1918-ban és 1956‑ban is. Ha ez nem következik be, akkor a helyzet, ezen belül a néptömegek tudata, hozzáállása nem alkalmas erre – hiába tragikusak az állapotok.

Az egyes véleményformálóknak ugyan van felelősségük, de a társadalom ellenében nem képesek cselekedni. Úgy látszik, a magyar nép nagyobb része még nem érett arra, hogy fideszes elnyomóit lerázza. „Hol lehet altiszt, azt kutatja” – ahogy József Attila írta. Ha eljön az ideje, nyilván elő fognak állni azok a szereplők, akik ezt a küzdelmet vezetni képesek.

Adyt is idézhetem: Nekünk Mohács kell – állítja. „Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: / Veréshez szokott fajta, / Cigány-népek langy szivű sihederje, / Verje csak, verje, verje.” Ver bizony minket, most éppen Orbán, az Isten ostora. Egyszer talán csak megembereljük magunkat.

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 26. szám, 2022. július 1.
LXVI. évfolyam, 16. szám, 2022. április 22.
LXVI. évfolyam, 14. szám, 2022. április 8.
Élet és Irodalom 2022