KUNÓ GRÓF ÉS A FOCI

Szöllősi György, a felcsúti utánpótlás-nevelő akadémia kommunikációs igazgatója írta le ezt a veretes mondatot saját blogjában: „...Puskás Ferencet és Kocsis Sándort nem Rákosi Mátyás vagy Farkas Mihály tanította meg futballozni, hanem bizony (kiemelés tőlem – A. E.) ők is a klebelsbergi nemzeti kultúr- és ifjúságpolitika termékei”. Helyes, Szöllősi kolléga. Aki ilyen pompásan megél az orbáni futballmámorból (akadémia + Videoton), mint Ön, attól a legkevesebb, ami elvárható, ilyen orbitális marhaságok kiötlése. Helyes, Szöllősi kolléga: tetszik nekem, hogy az Ön sugallata szerint Klebelsberg Kunó (+ 1932) kultuszminiszter létesítette, ugye, azokat a kispesti grundokat, ahol a húszas évek végén született későbbi zsenik (Puskás, Bozsik, Kocsis) rugdosták napestig – Klebelsberg-iskola helyett, mert érettségije egyiknek se volt, a nyolc általános se biztos – a minisztertől kapott rongylabdákat; ezeket a prolicsemetéket egy tudatosan megszervezett klebelsbergi „politika” emelte a negyvenes-ötvenes éveinek magasságába. Se az öreg Purczeldnek, Puskás apjának, se Lyka „Toto” Antalnak, a „nagy Fradi” (Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor) mesterének, se Gallowich Tibornak, se Sebes Gusztávnak semmilyen érdeme, csak Kunó grófnak, kit, halkan megjegyzem, érdekelt ugyan a sport, de csak abban az értelemben, hogy „művelt ifjak” vigyék dicsőségre a magyar nevet. Puskás, Bozsik vagy Kocsis nehezen (lett volna) besorolható ezek közé. Igaz, a magyar sportújságíró-közösségben még senkinek nem jutott eszébe eddig, hogy a kispestieket vagy a ferencvárosiakat egy Klebelsberg-program szülötteinek nevezze. Az érintetteknek maguknak se. Amikor először csukát húztak a lábukra, igazit, a miniszter bő egy évtizede nem élt már, és ahogyan én az ő műveltségüket ismerhettem, ha megkérdezték volna őket, ki az a Klebelsberg, azt válaszolták volna, hogy mifelénk ilyen nevű ember nem árult se tejet, se szövetet, se cigit. Mivelhogy egyikük se él már, arról se lehet képük, hogy az ülepnyaló blogtulajdonos szerint Orbán Viktor voltaképp a hajdani nagy kultuszminiszter utánpótlás-nevelő lábanyomába lépett, s ezzel egyenest be a halhatatlanok közé. Csak húsz évet kell várnunk, s rögvest bebizonyosodik, mennyire.