Válasz Perecz Károlynak

T. Uram, Ön szerint – köszönet a tapintatos fogalmazásért – „csacsiság” volt olyasmit állítanom, hogy Edward Heath volt brit miniszterelnök, amíg hivatalban volt, egy szó erejéig nem nyilatkozott magánmániáiról (Orbán, Edwars Heath, Dr. Magas István, ÉS, 2013/34., aug. 23.). Mivel öt évig dolgoztam Angliában, és elég so­kat „molyoltam” a Thatcher előtti évek történetében, fájdalommal kell ismételten kimondanom: Heath, aki éppúgy irtózott az interjú-műfajtól, mint elődei és utódai („szent” angol hagyomány), nemhogy a karmesterkedésről és a vitorlázásról, magáról a politikáról se interjúzott – én legalábbis nem találtam nyomát. Ön se fogja. Holott lett volna mire büszkének/szerénynek lennie, sokkal inkább, mint Orbánnak a maga focista múltjára. Ehhez képest gondolom változatlanul viszolyogtatónak, kifejezetten ízléstelennek, hogy a magyar miniszterelnök egy, még a műfajban is páratlan, 20-25 gépelt oldal terjedelmű interjúban „értékelte” az egész magyar labdarúgást, amelyben ő, míg „csuka” volt a lábán, semmire se vitte, de amelyről ma úgy beszél, mint egy jószágigazgató a reá bízott nyájról, mely, ha nincs is példátlanul jó állapotban, neki köszönhetően előbb-utóbb abban lesz. Túl azon, hogy optimizmusa semmilyen fokon, semmivel alá nem támasztható, nemhogy bírálna (amihez Ön szerint el nem vitatható joga van – csak épp nem él vele), épp ellenkezőleg: a „ma még semmink nincs, de holnap már minden lesz” mondás szovjet viccekből ismert szellemében európai élvonalat álmodik egy vergődő sportágnak. – Ön szerint még egy „elfogult baloldali szavazó” is megsüvegelhetné a Puskás Akadémiát, amelyet ő alapított, és amely az MTK meg a Honvéd akadémiájával együtt „sikeresen működik”. Gondolom, ez az elfogult ember én volnék. Sajnálatos módon azonban az MTK akadémiája Várszegi Gábor, a Honvédé George Hemingway pénzéből üzemel, miközben Orbán utánpótlás-nevelő akadémiája mások (nem az alapító) adományaiból jött létre, talán azért, mert Várszegi és Hemingway nem rendelkezik olyan meggyőző erővel a reménybeli adományozók felé, mint a miniszterelnök. Ugye Ön is kacag, Perecz úr? Ha szabad, figyelmébe ajánlom Muszbek Mihálynak, a sportolónak, sportközgazdásznak is kiváló egykori Liga-igazgatónak a HVG-ben megjelent interjúját, ahol is a nyilatkozó az akadémiai rendszert „nagyzási hóbortnak”, továbbá „drágának és eredménytelennek” gondolja; röviden olyannak, amit gazdag országok megengedhetnek maguknak, de mi nem. (Szerinte egy akadémista képzésének önköltsége 100 millió forint, ami soha nem térül meg, mert a kitermelt áru túlnyomó részt eladhatatlan.) A süvegelés tehát elmarad. Inkább úgy gondolom, faluja labdarúgó-központtá fejlesztése helyett Orbán Viktornak azzal kéne foglalkoznia, amivel Edward Heath foglalkozott, magyarán: amire egy miniszterelnök mandátuma szól. Egyszerűen nevetséges, amikor egy kibic, élve azzal a túlhatalommal, ami a kezében van, megállás nélkül „fejleszti” a futballt és annak infrastruktúráját. Megismétlem: e hóbortjának sokmilliárdnyi gyöngéden kizsarolt magán- és „törvényesen” kisajátított közpénzzel hódol, ami nem elfelejtendő.

Süvegelés legfeljebb Önnek jár ki, mert fölfedezte, hogy én dr. Magas Istvánközgazdász-professzort tévesen olimpiai bajnoknak neveztem. A hajdani vízilabdázó régi barátom a teniszpályákról, meg nem fordult a fejemben, hogy világbajnoki és olimpiai ezüstjei után és Európa-bajnoki aranya (1977) előtt épp az 1976-os olimpiai bajnokcsapatból maradt ki. Pedig kimaradt, valóban. Üdvözli: