Egyedül nem megy

VISSZHANG - LV. évfolyam 44. szám, 2011. november 4.
Mihályi Péter Védhető-e a fiskális alkoholizmus? címmel (ÉS, 2011/41., okt. 14.) a politika és a szükséges reformok viszonyát elemzi, vá­laszul Braun Róbert korábbi, A politika védelmében (ÉS, 2011/39., szept. 30.) című cikkére. Példaként felemlegeti 2006. februá­ri cikkemet (Elméleti sebészet, ÉS, 2006/8., febr. 24.), amelyben vitába szálltam az akkori Bokros Lajossal, aki - ma már, gondolom, általa sem képviselhető módon - nyilatkozott az EU-ról és sok más, egyébként fontos kérdésről. Mihályi Péter idéz cikkemből egy mondatot: „a hiány önmagában valóban nem katasztrofális probléma", mintegy illusztrációjaként annak, hogy egy politikus hogyan viszonyult egy makroközgazdászhoz, egy MSZP-és politikus egy SZDSZ-es tanácsadóhoz. A szövegkörnyezetet is megnézve azonban kiderül, hogy az idézett mondat egészen másról szól: „A közgazdászok jelentős részének véleménye szerint nem igaz az, hogy ikerdeficit lenne, bár az államháztartás és a folyó fizetési mérleg hiánya valóban egyidejűleg van jelen. Ha a kettő közötti ok-okozati összefüggés kimutatható lenne, akkor ez valóban a súlyos gondokra utaló ikerdeficit lenne. Mivel azonban ez nem mutatható ki egyértelműen, a kormány sem vezeti félre - Bokros Lajos állí­tásával szemben - az országot, amikor rámutat, hogy a hiány önmagában még nem katasztrofális probléma." Félreértés ne essék, nem voltam akkor a kormány tagja, mert nem vállaltam 2004-ben a PM-ben tisztséget Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felkérése ellenére sem.
Öt évvel ezelőtti vitánkban ennél izgalmasabb volt a politika és a szükséges reformok végrehajtásának viszonya. Bokros Lajos akkori javaslatával és Mihályi Péter mai álláspontjával szemben az oktatás és az egészségügy, valamint más területek reformját nem az érintettek ellenére, hanem bevonásával képzeltem el: „... a többletinformáció és a döntésbe bevonás által nő »megelégedettségük«, és elfogadják, hogy - legyen bármilyen is az egyeztetés kimenetele - egyszerre igazságos és hatékony megoldás született. Az érdekeltek és a társadalom többsége által támogatott vagy akár csak elfogadott reform, legyen bármennyire radikális is, sokkal több sikert ígér, mint a közgazdasági iskolák által feltételezett vagy bizonyított módszerek bármelyikének kormányzati kényszerrel, diktátummal megvalósított bevezetése."
A 2006-2009 közötti MSZP-SZDSZ , majd MSZP-kormány sikertelen reformkísérletei világosan mutatják, hogy az érintettek nélkül nem lehetséges a szükséges reformok megvalósítása. Honvédelmi miniszterként, tartva magam a cikkben írtakhoz, úgy alakítottam át a Magyar Honvédséget korszerű és modern haderővé, hogy egyetlen botrány sem tört ki. Hogy egészségügyi példánál maradjak: úgy hoztam létre az Állami Egészségügyi Központot (Honvédkórház) öt híres budapesti kórház összevonásával, hogy 6200 helyett 2800-an maradtak, 42 milliárd forint helyett 28 milliárd forint lett a költségvetése. Közben több beteget magasabb színvonalon látott el, mint korábban. Ezek a reformok azért voltak sikeresek, mert a döntések az érintettek bevonásá­val történtek.
Ezért tartom fontosnak, hogy az MSZP, okulva a kormányzás tapasztalataiból, a választások után né­hány hónappal felkérte a József Attila Alapítványt, hogy kezdje meg szakértőkkel a Fidesz-KDNP-kormány tevékenységé­nek értékelését, és készítsen javaslatokat a köz- és szakpolitikai programokra. Már májusban kiadtuk A forradalom fogságában című tanulmánykötetet, amelyben független szakértők elemezték a jobboldali kormány első évét. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a köz- és szakpolitikai programok kidolgozása, amelyben 140 szakértő vesz részt. Sőt, mivel fontosnak tartjuk, hogy az MSZP tagjai is magukénak érezzék a programot, az ő véleményüket is kértük az interneten. Több száz ja¬vaslatuk mutatja hozzájárulásukat. Ellenzéki párt soha ilyen korán nem kezdte el kidolgozni ajánlatát. Persze nem választási programról, nem kormányprogramról van még szó, hanem arról, hogy javaslatot készítünk az MSZP-nek fontos ügyekben állásfoglalásra. Ezek persze meghatározzák majdani mondanivalóját és cselekvését is. Novembertől széles körben vitát kezdeményezünk elképzeléseinkről, amiben remélem, Braun Róbert éppúgy részt vesz majd, mint Mihályi Péter.
Mihályi Péterrel való vitánk szempontjából termé­szetesen gazdaságpolitikai javaslatunk a legfontosabb. A József Attila Alapítvány szakértői azt gondolják, hogy a klasszikus konzervatív gazdaságpolitika és az autokrata állami gyakorlat ötvözetéből álló mai modell működésképtelen. Azt javasoljuk az MSZP-nek, hogy a több irá­nyítás helyett több átláthatóságot, az ötletszerűen beavatkozó döntések helyett ösztönző, mindenkire érvényes szabályokat kínáljon.
Meggyőződésünk szerint a következő évtizedben megvalósuló magyar adósságkezelés legnagyobb kihívá­sa elsősorban az éves hiány és a strukturális hiány kezelése, másodsorban az államadósság-pálya menedzselése lesz. Az államadósság lefaragását a József Attila Alapítvány szakértői fontos célnak tekintik, azonban ennél is jelentősebb feladat az éves hiány 3 százalék alatt tartása, a strukturális egyenleg javítása és az államadósság-finanszírozás külföldi kitettségének mérséklése.
Az államadósság mértékének belátható és elérhető szintjét a GDP 60 százaléka alatt érdemes meghúzni. Az ennél lényegesen alacsonyabb államháztartási adósságállomány gyors elérése csak a költségvetési szempontok szerint lenne sikeres. Lehetővé kell tenni a beruházási kiadásoknál semmiképpen nem magasabb (de 3 százaléknál érzékelhetően kisebb) éves államháztartási hiá­nyok kialakulását. Emellett a József Attila Alapítvány szakértői nagy jelentőséget tulajdonítanak a szokásost messze meghaladó finanszírozási tartalék felépítésének és az esetleges pénzpiaci turbulenciák kezelésének. Ebben a nemzetközi pénzügyi közösségre is érdemes szá­mí­tani.
A József Attila Alapítvány szakértői szerint alapesetben a magyar gazdaság potenciális növekedési szintje 2014-től évi 1,5-2 százalék között lehet. Ezt a belső erőforrások felszabadításával, megalapozottabb gazdaságpolitikával 1-1,5 százalékkal lehet emelni, amiben az export gazdasági növekedést generáló szerepe döntő jelentőségű. Azt ajánljuk az MSZP-nek, hogy a 2020-ig tartó időszakban 3-4 százalék közötti éves GDP-emelkedést vegyen alapul, amennyiben újabb globális gazdasági válságra nem kerül sor.
(A szerző politikus [MSZP])
A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 46. szám, 2022. november 18.
LXVI. évfolyam, 26. szám, 2022. július 1.
LXVI. évfolyam, 24. szám, 2022. június 17.
Élet és Irodalom 2022