Parti Nagy Lajosnak

Kedves Lajos, mondanám: Nagy jó társam a Seholban (Sorsban, Életességben), mert habár volt idő, hogy, Bulgakovba oltván Kazinczyt, Tömegírban éltem én is, de aztán mégiscsak lettem onnan sokadik kilépő utánad, látva, hogy egy szép napon se szó, se beszéd - maximum kis szuszogás -, bevonszoltad a magad igazságának nehézágyúját az Írók Szövetsége névre (nevében) hallgató, mérsékelten törékeny szerkezetbe. Nem voltam ott idén a JAK-hajón június 5-én, ahol beszédet mondtál, így csak a június 18-i ÉS-ben élvezhettem fanyar, buborékos szózatod (Globál a magasban, 2004/25.), egyebek közt azt, ahogyan írásod mottója - "az égbe minden este globál van" - bús és sötét trűbökön keresztülfasírozva a beszéd végén ismét fölszárnyal "az irodalom magasába"; rétorian is pezsdítő volt, trübi-szóda a legjobb évjáratból. De nem lovagolni jöttem üdítő szódádon, mint afféle kéretlen műlovar. Hanem kérni.
Nyugtass meg, kérlek, hogy inkább csak tréfának szántad beszédednek egyik mellékes passzusát: "Ottlik azt mondja az Iskolában egy helyen, hogy az igazság nehézágyúit nem lehet olyan törékeny szerkezetekbe bevonszolni, mint az emberi társadalmak. Nem diadallal mondja, nem is elképedve, hanem közli, szelíden, tárgyszerűen megjegyzi." Tréfát mondok, hiszen Ottlik regényében, tudjuk mindketten, ezt halljuk Bébétől, az elbeszélőtől (Második rész, 14. fej.): "Zárójelbe teszem, mert Medve kéziratában, ahol arról ír, hogyan szűnt meg Öttevényi, ez a mondat ceruzával ki van húzva: >>Kétségtelen, hogy igaza volt, de miként a matt-fenyegetés ellen sem lehet úgy védekezni, hogy felborítjuk a sakktáblát, az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, mint az emberi társadalmak.<< Persze inkább Medvére jellemző az is, hogy leírta, és az is, hogy később kihúzta ezt a megjegyzést..."
Csak a rend kedvéért - és ha valaki mégsem értette volna a tréfát -: a regénynek azt a mondatát, amely állítólag sietne megkímélni, netán óva inteni az olvasót holmi igazság-nehézágyúk bevonszolásának fáradalmától a társadalomba, Ottlik az Iskola a határon-ban (kézirata lezárva két és fél évvel 56 után), mint látnivaló, egyáltalán nem közli "szelíden", még kevésbé jegyzi meg "tárgyszerűen". Ellenkezőleg: kihúzatja egy írófőhősével, aki 57-es halála előtt kritikusan átnézi-átvizsgálja saját kéziratát. Törölteti Medvével egykori mondatát - ultima manus - úgy, hogy okulásul azért látni lehessen, amit kihúzott az újra elsötétült 50-es évek trűberungján: hogy matt-fenyegetés ellen védekezve - ultima ratio - a sakktábla igenis felborítandó. Az volt.
Még egyszer, csak a lényeget. Nem: "közli". Kihúzza. Éppenséggel a kihúzást közli.
Barátsággal ölel

Hévizi Ottó