A másik Anjou Residence

Az ÉS 38. számában megjelent építészetkritikai írásomra az egyik tervező a múlt heti lapszámban reagált (Puhl Antal: Építészeti kritika vagy ingatlanpiaci hirdetés?). Úgy tűnik, két Anjou Residence létezik, az egyik, amelyet a szerző tervezett, és egy másik, amelyik ott épül a Várban. Félreértések elkerülése végett én az utóbbiról írtam. Az előbbiben készséggel elhiszem, hogy például "minden lakáshoz tartozik háztartási helyiség, mely az esetek legnagyobb részében a konyhából nyílik. Méreténél fogva kamrafunkciót is betölthet stb." Sajnos az utóbbi, és a valóságban megépülőben (amennyiben az építtető által publikált és minden érdeklődő számára átadott tervdokumentációt valóságnak fogadjuk el, ellenkező esetben viszont módszeres félrevezetés zajlana) az öszszesen 52 lakásból csupán 35-ben található egyáltalán háztartási helyiség, ebből is mindössze 14 (!) esetben nyílik az a konyhából. Túl azon, hogy a meleg, nedves háztartási helyiség (mosás, szárítás, vasalás) és a hűvös, száraz kamra (élelmiszer-tárolás) a modern építészetben (is) teljesen más funkciójú helyiségek, az ominózus "méret" sem több 2-5 négyzetméternél. Az olvasók türelmét kímélendő nem sorolnám fel a két Anjou Residence közötti összes különbséget, ezt a szerző a múlt heti számban már megtette helyettem. Az egyetlen közös bennük, hogy mindkettőben monolit vasbeton lakások épülnek, ami azért kár, mert amennyiben mondjuk vízierőmű készülne, érvényesülhetne a tervező állítása, miszerint "a monolit vasbeton fal legjobb tulajdonsága, hogy nagy tömege miatt igen jó a léghanggátlása." Aki látott már lakótelepi lakást, illetve víztározót, annak aligha szükséges további magyarázat...

Grád András