Aztán bírni köpönyeggel!
Kezdetben az volt a koncepció, hogy a kabinet feje a forradalmi győzelem után kiutazik Brüsszelbe, ahol tárt karokkal, de legfőképp a hiánycéllal kapcsolatos engedékeny megértéssel várják, de nem ez történt. Miután Brüsszelben tudtára adták, hogy az általa kinézett út nem járható, faragatlan stílusban kezdett beszélni az IMF-hitelről, nemkülönben az épp Magyarországon tárgyaló küldöttségéről, akik aztán anélkül, hogy bármiféle megállapodást kötöttek volna, hazautaztak.
Ezekben a hetekben derült ki, hogy a kormánynak semmiféle „B" terve nincsen. Megjegyzendő, hogy önmagában a hiánycél néhány százalékos elengedése sem perspektivikus terv, legföljebb a megteendő lépéseket sorolja hátrébb. Amikor pedig se koncepció, se „B" terv nincsen, előtérbe kerülnek a szekrényekben lévő állítólagos csontvázak, valamint a nemzeti egységet fölemlegető szimbolikus tartalmú törvényhozás. A kormányprogram lendülete és impozánsnak hirdetett íve ezen a ponton leegyszerűsödik csalók fölkutatására vagy például az Alkotmánybíróság székhelyének áthelyezésére. Vagy megregulázza a nagyobb összegű végkielégítéssel távozókat, ami még tetszhet is a népnek, de egyrészt jogilag kérdéses mindenféle nagyobb összegű végkielégítés és egyéb jogcím megszüntetése, másrészt jelentősége nemzetgazdasági szempontból kimutathatatlan. Lejárató és megbélyegző hatása persze fölbecsülhetetlen.
Erdélyben túráznak
Nem nagy ügyek
A kormány és a vele szövetséges törvényhozás naponta produkál szakítópróbákat, és naponta teszteli a közvéleményt, mit bír még el. A közvélemény természetesen mindent elbír és eltűr, lehetősége se lenne másra, hiszen személyesen fáradt el a szavazófülkékig, ahol súlyos magányában úgy választott, ahogy választott. Most tehát a forradalmi felhatalmazás gyümölcsét fogyaszthatjuk, lássunk is néhányat a bőséges termésből.
Januárra belenő
Kedden államelnökké választották Schmitt Pált, mandátumát aligha fogja kitölteni. Azt a posztot, amelyiken most ül, Orbán Viktor nézte ki magának. Schmitt elnöksége közbeeső lépés a prezidenciális köztársaság felé vezető úton: ha a következő néhány évben kiépül ennek a formának minden tartalmi eleme, tehát ha a döntési jogok jelentős része a parlamenttől átkerül az elnöki hivatalba, előlép Orbán, és feltehetően parlamenti ciklusokon átívelő időszakra szólóan ő lesz az elnök. Ezzel lezárul a rendszerváltás utáni korszak úgynevezett parlamentáris jellege, és beletorkollik az elnöki szakaszba. A parlament természetesen továbbra is szavazgat majd olykor egészen fontos ügyekről, de az igazi kérdések a Sándor-palotában dőlnek el.
Van program
Orbán Viktor tiszteletre méltóan hosszú utat járt be korábbi nyilatkozatai és keddi parlamenti beszéde között. A választások megnyerése utáni első nemzetközi sajtótájékoztatóján nekitámadt a jegybank elnökének, szimbolikus terveket vázolt a határon túli magyarság helyzetének javítása, valamint a közbiztonság megszilárdítása ügyében, de arra, amire mindenki kíváncsi volt - milyen tervei vannak a gazdasággal -, elkeserítő válaszokat adott. „»Jó« tervekkel állunk majd elő, amelyhez szeretnék elnyerni a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió támogatását is." Akkor is és korábban többször is jelezte, hogy - a Bajnai-kormány, az IMF és az Unió álláspontja ellenére - nem tartja elérhetőnek a korábbi kormány által kitűzött 3,8 százalékos költségvetési deficitet, ezért első feladata a büdzsé átvilágítása lesz, s csak ezt követően kerülhet szóba egy reális 2010-es hiánycél.
Mit adunk a világnak?
Tényleg, kerüljük a kicsinyeskedést, és ne legyünk pitiánerek, de azért rakjuk sorrendbe ezt a három kijelentést:
Ha kormányra kerülünk, úgy fogunk tenni, mint Horthy a nyilasokkal: kiosztunk nekik két pofont, és hazazavarjuk őket. (Orbán a Magyar Gárdáról, 2008. május)
Néhány hónappal később egy reggeli tévéadásban, arra a riporteri kérdésre, mi a véleménye a Fidesz-rendezvényeken megjelenő gárdista egyenruhásokról, ugyanő: Nem szoktam öltözködési kérdésekkel foglalkozni.
A magyar lovagrend
Szocialista típusú találkozások
Úgy két hónapja Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke a Parlament előtt teátrális keretek között fölmutatott egy „Gyurcsány-korszak 50" feliratú papírszalagot, és az ötvenedik nap levágásával elindította a visszaszámlálást, a „centivágást". Ez a katonaságnál szokásos aktus: az öregkatona a centivágástól kezdődően semmit nem hajlandó már csinálni. Napi foglalatossága gyakorlatilag kimerül abban, hogy estefelé előveszi a centijét, megnézi, mennyi van még rajta, és levág egyet. Pelcznének valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy mennyire szimbolikus volt a Parlament előtti centivágás. Azóta pártjának vezető emberei sem óhajtanak tenni semmit, várják a választások napját, és ha minden bonyodalom nélkül eltelik egy nap, rettenetesen boldogok.