A BESZÉD MŰVÉSZETE

Ez volt a címe Fischer Sándor legendás könyvének, amelyből hírolvasó bemondók generációi tanulták meg a tiszta hangképzést, helyes hangsúlyozást, sebességet, szünettartást és intonációt. Újabban már csak néhány, főleg az idősebb korosztályhoz tartozó tévés, rádiós beszéde felelne meg Fischer tanár úr magas követelményeinek.

A szombati Nap-keltében Verebes István beszédének zöme egyszerűen érthetetlen a súlyos orrsövényferdülés, zihálás és a nem megfelelő hangképzés miatt. Mintha még ezt is sokallná, a látványnak is tetszetős fejvakarás, fülpiszkálás, szemüvegszár-szopogatás szüneteiben kezét is a szája elé teszi.

Vasárnaponként Lakat T. Károly produkciójában gyönyörködhetünk. A megértést némileg nehezíti az, hogy a beszédhangok képzésére szájüre­gé­nek merőben szokatlan helyeit veszi igénybe, de ez a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy hangsúlyozása, intonációja egy nyolcvanas évekbeli szovjet beszédtechnológiai szoftverének felel meg. Minden szó előtt levegőt vesz, szünetet tart, majd kimondja. Aztán újra: levegő, szünet, szó. Néha váratlanul nekilódul: a-a-a-a-a, és-és-és-és föl egészen a magas céig.

Mostanában egy újabb szereplő csatlakozott a Nap-kelte stábjához. Az újságok szalagcímeit egy olyan fiatalember olvassa fel, akinek hallhatóan nehézséget okoz a betű és a beszédhang megfeleltetése, tehát enyhén diszlexiás. Egyébként pedig Lakat T. Károlytól tanulta a beszéd művészetét: nem mondatokban, hanem szavakban beszél. Minden szónak külön nekifutva, majd új levegővel egy másodikat kezdve képes egy egyszerű bővített mondatot nehezen megoldható rejtvénnyé tenni.

Még egy érv az internet mellett a televízió ellenében. Nemcsak a látványtól mentesülünk, hanem a közszolgálati televízió eme beszédművészeti produkciójától is.