Miért háborgok én?

VISSZHANG - L. évfolyam 10. szám, 2006. március 10.

TGM sziporkázóan szellemes írásait olvasva már megszoktuk, hogy azok értékei tökéletesen függetlenek attól, hogy igazuk van-e vagy sem. Azon sem lepődünk meg, hogy egy mégoly rendkívüli intellektussal megáldott filozófust is mennyire az indulatai vezérelnek világlátásában. Hogy indulatai védelmezésére körbeforgó gondolati védelmi sáncokat épít. Hogy a fortyogó iszlám fanatizmus veszélytelenségéről nehezen tudná meggyőzni némely madridi és londoni áldozatok vagy egy Törökországban meggyilkolt olasz katolikus pap hozzátartozóit. Amivel mégis megdöbbentett a Miért háborognak a muzulmánok c. írásával (ÉS, 2006/9.), az az, hogy már azt sem veszi észre, hogy a kollektív bűnösség elvét alkalmazza miránk, európaiakra. Ha ez legitim eljárás ebben az esetben, akkor miért nem alkalmazható más esetben? Ha valaki ennyire megértő a gyűlölködésre ürügyet kereső egy bizonyos előítélet gubanc esetében (vö. Gadó János írását ugyanebben a számban az Agorában), akkor miért nem ilyen megértő sok más előítélettel szemben?

András Ferenc

A szerző további cikkei

LV. évfolyam 35. szám, 2011. szeptember 2.
LV. évfolyam 9. szám, 2011. március 4.
LIV. évfolyam 47. szám, 2010. november 26.
Élet és Irodalom 2017