► Élő Csenge Enikő: Apám országa. Scolar Kiadó, Budapest, 2024, 85 oldal, 2975 Ft

A kötet erősen koncepciózus szövegei az ország metaforával kijelölik a teret, amelyben a lírai én vallomásosan regisztrálja istenhez való viszonyát. Ezt a térszerűséget erősíti a hat ciklus (mintegy „országrészekre” vagy „megyékre” osztva az Apám országát), amelyek a kétkedő, szorongó, de mindig józan és belátó lírai én aktuális (lét)állapotába engednek bepillantást. A versek tematikai szerveződése bár egysíkúnak hathat, mivel az ember egzisztenciális kérdéseit feszegeti, mint például a szerelem (Épp vasárnap, Az igazi), a család (Nálunk senki, Kétéltű), a traumák (Mindenkinek aki, Nem fiú) vagy isten (Álmomban eljön a nagyúr, Felgöngyölítés), ugyanakkor ezt olyan formai és nyelvi leleménnyel teszi, hogy a felfedezés izgalma egy pillanatra sem hagy alább.

► Nagy Dániel: Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni. FISZ, Budapest, 2024, 52 oldal, 2500 Ft

A Kukorelly Endrével, Parti Nagy Lajossal és Kovács András Ferenccel fémjelzett ’90-es évek lírájának szerepfelfogása köszön vissza a kötet verseiben (erre mintegy rájátszva a kötet utolsó előtti verse, Az adathalmaz melegében című egyenesen Kukorellynek van dedikálva). A lírai én, hasonlóan a szövegek tárgyias jellegéhez, abszolút egyszerű, kétkedő, néha szerelmes, néha a környezetén mélyen elgondolkodó karakter, aki ad hoc módon regisztrálja a világ történéseit. Ennek legsikerültebb példája a kötet címét is adó szöveg, amely már felütésével („Ma, 17 óra 32 perckor virágot adtak át” – 41.) megnyitja ezt a paradigmát.