► Pataki Viktor: Az emlékezet rétegei. Tanulmányok Oravecz Imre költészetéről. Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, Budapest, 2024, 211 oldal, 3200 Ft

A kötet öt tanulmánya a Héjtól A meg­fe­lelő nap és a Távozó fa Madárnaplók ciklusának komparatisztikai vizsgálatáig veszi górcső alá Oravecz Imre költészetét, az emlékezés, az emlékezet, illetve a felidézés aktusának viszonylatában. Az egyes szövegek masszív filozófiai, filológiai és költészettörténeti perspektívában értelmezik az Oravecz-kötetek poétikáját, egyként érintve a hatástörténetet és az Oravecz-líra poétikai, illetve nyelvi szubverzióját.

► Fancsali Kinga: Nem a haláltól. Erdélyi Híradó – FISZ, Kolozsvár–Budapest, 2025, 66 oldal, 2700 Ft

Traumatizáló szinte a puszta felsorolása is annak, hogy a kötet lírai alanyának milyen pszichés próbatételeket kell elviselnie, amit potens, koncepciózus szövegkorpusszá is kell aztán alakítania. Fancsali ezt az akadályt elég könnyen veszi, bár nyilvánvaló felszínességgel, hiszen ennyi traumatikus élményt mind külön kötetben lenne célszerű tárgyalni, de nem tévedek nagyot, azt hiszem, ha a Nem a haláltól-t egyfajta trauma-enumerációnak fogom fel, amely első nekirugaszkodásként vázolja fel egy komplett lírai életmű nagy tematikus irányvonalait.

► Szabados Attila: Vérsűrűség. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 77 oldal, 2990 Ft

Szabados Attila versnyelve egyértelműen a tárgyias lírában gyökerezik, éppen ezért is feszül hatalmas ellentét a Vérsűrűség témaválasztása és nyelve között. Ugyanakkor termékeny ellentét ez: „Anyámnak állandó munkahely, / apámnak leszokni az alkoholról” (13.), szól a Felszáradnak nyitánya. Ha a korpusz pusztán az e két sorból kibomló problémákat járná körbe, már akkor potens kötetté válna. De természetesen nem csak az anyának és az apának, tehát a lírai én közvetlen hozzátartozóinak belügyeit vizsgálják a szövegek, szerepet kap (nem hangot!) a vak, cukorbeteg Ilonka (Repe­dés, Fehér sarok), a nagy- és dédszülők (Eper, Konyhaszekrény), illetve a haldoklás misztériuma, valamint a kórházi közeg mint a halálra való felkészülés, felkészítés problematikája (A halálod híre, Keserű, fehér).

► Kemény Zsófi: Nyelni. Open Books, Budapest, 2024, 325 oldal, 4999 Ft

A Nyelni az értelmiségi körökben nagy port kavart eseménynek, az SZFE bekebelezésének és az egyetemfoglalásnak az allegóriája, egy nem kevésbé problémás és bonyolult viszonyrendszerbe, a szexualitásba integrálva. A történet szerint létezik egy „titkos szexművészeti egyetem”, ahová több rostán keresztül lehet bejutni, és ahol a „szexművészetet” a legmagasabb fokon tanítják a szakma elismert alakjai. Az egyértelmű analógiákat szükségtelen említeni, az olvasó akár járt az SZFE-re, akár nem, dekódolni tudja a tanárok és a hallgatók kilétét (ha máshonnan nem is, a Nem című szöveg vonatkozó körülbelül száz oldalából).

► Élő Csenge Enikő: Apám országa. Scolar Kiadó, Budapest, 2024, 85 oldal, 2975 Ft

A kötet erősen koncepciózus szövegei az ország metaforával kijelölik a teret, amelyben a lírai én vallomásosan regisztrálja istenhez való viszonyát. Ezt a térszerűséget erősíti a hat ciklus (mintegy „országrészekre” vagy „megyékre” osztva az Apám országát), amelyek a kétkedő, szorongó, de mindig józan és belátó lírai én aktuális (lét)állapotába engednek bepillantást. A versek tematikai szerveződése bár egysíkúnak hathat, mivel az ember egzisztenciális kérdéseit feszegeti, mint például a szerelem (Épp vasárnap, Az igazi), a család (Nálunk senki, Kétéltű), a traumák (Mindenkinek aki, Nem fiú) vagy isten (Álmomban eljön a nagyúr, Felgöngyölítés), ugyanakkor ezt olyan formai és nyelvi leleménnyel teszi, hogy a felfedezés izgalma egy pillanatra sem hagy alább.

► Nagy Dániel: Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni. FISZ, Budapest, 2024, 52 oldal, 2500 Ft

A Kukorelly Endrével, Parti Nagy Lajossal és Kovács András Ferenccel fémjelzett ’90-es évek lírájának szerepfelfogása köszön vissza a kötet verseiben (erre mintegy rájátszva a kötet utolsó előtti verse, Az adathalmaz melegében című egyenesen Kukorellynek van dedikálva). A lírai én, hasonlóan a szövegek tárgyias jellegéhez, abszolút egyszerű, kétkedő, néha szerelmes, néha a környezetén mélyen elgondolkodó karakter, aki ad hoc módon regisztrálja a világ történéseit. Ennek legsikerültebb példája a kötet címét is adó szöveg, amely már felütésével („Ma, 17 óra 32 perckor virágot adtak át” – 41.) megnyitja ezt a paradigmát.