– Rajtam nevetnek? 

– Nem magán! Csak úgy! Mit adhatok?

A férfi újra hátrafordult, tizenketten voltak bent, kilenc férfi és három nő, a pultos lányon kívül.

– Alkoholmentes sört tud ad... – elharapta a kérdést. – Nem baj, ha nem.

A lány a fejét rázta.

– Egy zéró kólát kérek, vagyis egy kólát, csak egy kólát, légyszíves!

A lány poharat tett a férfi elé, elővett egy félliteres flakont, tavaly nyári promóciós felirattal.

– Köszi, majd bontom én.

– Parancsolj.

I.
– Mondja meg a néninek, hogy egyen, mert meg fog halni!
– Át tudták vinni a bácsihoz, hogy el tudjanak búcsúzni?
– Nem voltak olyan állapotban. De a néni egyen, mert különben ő is meghal!

– Mit is mondott, gyerekjátékokat festenek?

– Igen – bólintott a férfi, és kihúzta magát az alacsony fotelban.

– Azért ez kedves dolog... Csak nem fontos. Mondjuk, ha bezárna a maguk üzeme holnap, holnapután ebből a világ semmit se venne észre.

– Kérem, Zsiga bácsi üzeme nem fog bezárni holnap, dugig van a padlás a festenivalóval, Erzsike meg én, úgy számolom, másfél évig festhetnénk, akkor is, ha Zoli nem hozna többet.

– Maga nem ért engem.

– De értem – felelte János határozottan, és hogy be is bizonyítsa, így folytatta: – Maga nem tart engem Jolánhoz valónak. Nem az én üzememet nem tartja elég hatásosnak, hanem engem.

Dr. Horváthot ez a válasz meglepte.

– Köszönöm, hogy nem kell ezt túlmagyaráznom. Kár, hogy nem volt lehetősége többre vinnie, nem buta fiú maga.

– Voltam már itt elégszer.

– Most hol vagy?

– Bukarestben.

– Na, fene! Minek?  – A férfi az út és a lány között váltogatta tekintetét. – Tanulni, gondolom.

A lány hümmögött.

– Korán jön az ősz! – sóhajtott a férfi, és előremutatott a ködpamacsokra, amik a völgyet pettyezték.

A lány bólogatott.

– Sásveresen rokonok vannak?

– Nem igazán.

– Hanem?

– Meglátogatok valakit.

Az autó kacsázva kerülte a gödröket. Az út mellett egy sovány férfi és egy nagydarab nő állt két-két vödörrel.

– Na, ezeket már nem veszem fel.

A lány hátrafordult, ahogy elhaladtak mellettük.

– Ismerem a nőt.

– Én is. A bánya mögött laknak. Akkor mégis idevaló vagy! – rikkantott a férfi örömmel.

– Mondjuk. Csak már régen elmentem.