Anya azt akarja, ne tudjam, hogy a cukorkásnak levágták a fejét. Gondold el, azért, mert hallgatta azt a szép dalt Shadiától. Azt én is nagyon szeretem. Ezt az osztálytársam mondta, ő még látta is, és azt mondta, csupa vér volt minden. Egyébként sok olyan dolog van, amit anya nem tud, hogy tudom. Most nem jut eszembe, de sok ilyen van. Az úton azt játszottam, hogy a piros kő láva. Lávára nem szabad rálépni, mert forró, mert a vulkánból jön ki. Aztán apa rám szólt, ne bohóckodjak, és vegyek át anyától egy csomagot. Azt vittem, amiben a kiflik vannak, meg a gyógyszer, az a legfontosabb csomag. Annál már csak egy fontosabb csomag van, de az nem is csomag, igazság szerint, hanem papírok. Útlevél, meg ilyenek. Anyáék sokat beszélnek róla, hogy mi legyen vele. Néha azt mondják, égessük el, néha meg, hogy tartsuk meg. Én bírnám, ha elégetnénk.

Tíz hónapja voltak Algériában, az elsivatagosodást kutatták. Nehéz volt elképzelni, hogy négyezer éve más is volt itt, mint homok. Honvágya volt. Hiányzott neki Keszthely, a balatoni móló, ahova hetente kétszer kijárt, hogy kivesse a csalit. Most kéthavonta egyszer mentek Ouarglába, hogy feltankoljanak némi utánpótlást.

Jankovics nézte a nem létező vizet, hallgatta a nem létező bugyborékolást. Homoki sügér, gondolta, az ad ilyen hangot. Megemelte a pecabotot, érezni lehetett a hal súlyát. Igen, sügér lesz az. Elkezdte csévélni, és amikor meglátta a húsz centiméter körüli állatot, elvigyorodott. Itt nem nőnek nagyra, nyilván a Szahara extrém időjárása miatt.