Juhász Tamás

Marci dühében többször beleverte a fejét a Zig-Zag jazz-pub falába. Képzeletben. Pár napra jött a nővéréhez Berlinbe, és nem számított rá, hogy egy jam sessionbe csöppen.

– A fene egye meg! Pont ilyenkor nincs nálam hangszer! Pedig a nővérem lakótársától elkérhettem volna a gitárját. Ott porosodik a szobájában.

A fiú hallgatta a kedvcsináló alkalmi zenekar blues, illetve funky örökzöldjeit, és az jutott az eszébe, pár éve még egyet sem ismert volna fel. De a zeneiskolájában kikupálták.

– Ki az: nem ismeri Hendrixet, a Led Zeppelint és James Brownt, mégis zenésznek nevezi magát? A DJ.

Tovább

Péter közel járt a műszak végéhez és ahhoz, hogy a pultra dőlve elaludjon. A pokolba kívánta a tizenkétórázásokat, többször indítványozott már petíciót, tüntetést a szakszervezetnél, de mindig elintézték annyival: felsőbb döntés, nem tehetnek semmit.

Pörgésre vágysz? Szeretsz emberekkel foglalkozni? Mindened a problémamegoldás? Jó a kommunikációs képességed? Itt a helyed! Jó fizetés, fiatalos csapat, mennyei munka! – morogta Péter azt a hirdetés­szöveget, ami alapján annak idején soul resources lett.

Eleinte élvezte is. Szeretett segíteni az embereknek, értelmezni a csavaros jogi nyelvet. Érdekes jellemfejlődéseket látott, és ha kérték, szívesen adott tanácsot. Ám mostanra elege lett.

Tovább
Élet és Irodalom 2021