Ex libris
Klaus Hagerup: A kislány, aki meg akarta menteni a könyveket
Afonso Cruz: Időtlen napló
Valentina Giannella: Greta vagyok
Amikor a kukák világgá mentek
A katt után
Dániel András: Nincs itt semmi látnivaló! A szerző rajzaival. Pozsonyi Pagony Könyvkiadó, Budapest, 2020, 64 oldal, 4590 Ft
A Nincs itt semmi látnivaló! akkor kezdődik, amikor a szülők számára – jó esetben – véget ér az aznapi közös történet, és elkezdődik a késő esti énidő. Az anya által leoltott villany, a bizonyos „katt” után vagyunk, és maradunk is a gyerekszobában. A gyermek szemszögéből éljük meg az időt, az elalvás kísérleteitől a fantázia éjjeli száguldásán, a szoba sötét titkain át végül az elszunnyadásig. Mégpedig a szerzőtől megszokott élénk, kicsit lökött ötletekkel teli utazáson vehetünk rész. „A sötétben minden tehén fekete” mondás (illetve, mint a gyermek „elemzéséből” precízen megtudjuk: mondat) többoldalas kibontása ugyan egy picit talán már fárasztó lesz, „sok”-nak érződik, de annyi baj legyen.
Terra incognita
(A P’Art Műhely kiállítása, Sárospatak, Újbástya Rendezvénycentrum, szeptember 30-ig)
Rítus és hullazsák
Áfra János a Glaukóma, a Két akarat és a Rítus című verseskötetek után most Termékeny félreértés / Productive Misreadings címmel Szegedi-Varga Zsuzsanna, Amerikában élő képzőművésszel adott ki közös kötetet, dialogikus mű keletkezett, a dialógus nemcsak kép és szöveg egymásra hatásában, fúziójában vagy épp egymást kioltásában nyilvánul meg a lapokon, hanem a magyar és az angol szövegek közti átjárásban is. Áfra 1987-ben született Hajdúböszörményben. A Debreceni Egyetem oktatója, a 2010-ben indult KULTer.hu kultúrportál alapító főszerkesztője, az Alföld folyóirat szerkesztője.
A jéghegy csúcsa alatt
Egy kollégával beszélgettünk nemrégiben a gyerekirodalomról, annak tanításáról. Azt mondta, hogy számára két dolog volt nagyon meghatározó a diskurzus megértésében és a diszciplína tanításában: az egyik a gyermeklélektani munkák megismerése, a másik pedig az, amikor maga is szülő lett. Igaza van. Osztozom a meglátásban. Ezek fontos és termékeny tapasztalati és ismereti bázist jelentenek. Ám: nem minden veszély nélkül valók.
A szülőség állapotával jár a legerőteljesebb illúzió, hiszen óhatatlanul azt gondoljuk, hogy tulajdonképpen az a gyerekirodalom, amit gyermekünk fogyaszt, használ. (Folyománya, hogy az a jó gyerekirodalom, amit gyermekünk szeret. Ismer.) Természetesen, hangsúlyozom, hogy mivel a gyerekek a legfontosabb befogadók, a közvetlen „tesztalanyok” jelenléte remek; hasznos lehet. Ám...
A művészet nem kötelező
Miként Lapis József, feLugossy László is Sárospatakon él. A beszélgetés zenéről, filmről, költészetről és képzőművészetről egyaránt szól, a kortárs alternatív művészetről. A főbb hívószavak: A. E. Bizottság, Neoszarvasbika, Tarr Béla, Mission Art. A fő kérdés pedig ma is az: mit látsz, Laca?
Az elég jó kritikus
A gravitációs sűrűsödés következménye, hogy jó (pláne: elég jó) kritikát (szinte) bármiről lehet írni – igazán meghatározó és kitüntetett, súlyos szöveget viszont jelentős művel kapcsolatban szokás létrehozni. [„Csak jelentős? – Nagyon jelentős.” (Esti Kornél)] Kölcsey „recensiója” természetszerűleg nem jöhetett volna létre Berzsenyi költészete nélkül, mint ahogy József Attila merész és szemtelen újraköltő kritikája, hát persze, erős Babits-alapra építkezik. A kritika primer nagysága a szekundér jelleg folyománya – ám ez egy nagyon tágas és gazdag, élettelimásodlagosság. A kritika jól körülírható keretei, valamint, igen, hasznos szabályai pedig arra is jók, hogy a rátermett szerző kezében időnként meghajoljanak, ő maga pedig át- és átszökkenjen rajtuk. Borbély Szilárd és Márton László például azért tartoznak korunk emlékezetes kritikusai közé is, mert megvolt az a magabiztos, stabil, de egyben rugalmas gondolkodói talajuk, amelyről el tudtak és el mertek rugaszkodni.
Más világok
Rakovszky Zsuzsa: Történések. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 72 oldal, 2499 Ft
A kötet elegyes voltából következően a cím – Történések – inkább a tanácstalanságot, mintsem a frappáns egyszerűséget sugallja, még akkor is, ha az itt olvasható Rakovszky-verseknek valóban van történetszerűsége, sok esetben elbeszélő jellege. A középső ciklus – Három kép a város történetéből –, s különösen a második, Halott apáca című darab afféle novellaversként is olvasható (a címben jelölt település beazonosíthatóan Sopron, a szerző szülővárosa, ámbár ennek kevés jelentősége van itt), az utolsó egység, az Állapotváltozások pedig tulajdonképpen egy verses elbeszélés. A könyv elejének önálló versei (a nyitó mű, a Klondike kivételével) pedig olyan monológok, amelyek valamilyen jelképes és morális szerkezetbe rendeződnek, s egy történet vagy helyzet fölvázolására tesznek kísérletet egy adott időpillanatból.
