A művészet nem kötelező
Miként Lapis József, feLugossy László is Sárospatakon él. A beszélgetés zenéről, filmről, költészetről és képzőművészetről egyaránt szól, a kortárs alternatív művészetről. A főbb hívószavak: A. E. Bizottság, Neoszarvasbika, Tarr Béla, Mission Art. A fő kérdés pedig ma is az: mit látsz, Laca?
Az elég jó kritikus
A gravitációs sűrűsödés következménye, hogy jó (pláne: elég jó) kritikát (szinte) bármiről lehet írni – igazán meghatározó és kitüntetett, súlyos szöveget viszont jelentős művel kapcsolatban szokás létrehozni. [„Csak jelentős? – Nagyon jelentős.” (Esti Kornél)] Kölcsey „recensiója” természetszerűleg nem jöhetett volna létre Berzsenyi költészete nélkül, mint ahogy József Attila merész és szemtelen újraköltő kritikája, hát persze, erős Babits-alapra építkezik. A kritika primer nagysága a szekundér jelleg folyománya – ám ez egy nagyon tágas és gazdag, élettelimásodlagosság. A kritika jól körülírható keretei, valamint, igen, hasznos szabályai pedig arra is jók, hogy a rátermett szerző kezében időnként meghajoljanak, ő maga pedig át- és átszökkenjen rajtuk. Borbély Szilárd és Márton László például azért tartoznak korunk emlékezetes kritikusai közé is, mert megvolt az a magabiztos, stabil, de egyben rugalmas gondolkodói talajuk, amelyről el tudtak és el mertek rugaszkodni.
Más világok
Rakovszky Zsuzsa: Történések. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 72 oldal, 2499 Ft
A kötet elegyes voltából következően a cím – Történések – inkább a tanácstalanságot, mintsem a frappáns egyszerűséget sugallja, még akkor is, ha az itt olvasható Rakovszky-verseknek valóban van történetszerűsége, sok esetben elbeszélő jellege. A középső ciklus – Három kép a város történetéből –, s különösen a második, Halott apáca című darab afféle novellaversként is olvasható (a címben jelölt település beazonosíthatóan Sopron, a szerző szülővárosa, ámbár ennek kevés jelentősége van itt), az utolsó egység, az Állapotváltozások pedig tulajdonképpen egy verses elbeszélés. A könyv elejének önálló versei (a nyitó mű, a Klondike kivételével) pedig olyan monológok, amelyek valamilyen jelképes és morális szerkezetbe rendeződnek, s egy történet vagy helyzet fölvázolására tesznek kísérletet egy adott időpillanatból.
