Dead Heat. Nagy Ildikó Noémi fordítása. Biblioasis, 2019. november, 256 oldal, 21,95 kanadai dollár

A regény formája többé-kevésbé epizódszerű, lazán, álomszerűen következnek egymásra az események. Emblematikus a nyitó jelenet, amelyben a fiúk céltalanul száguldanak az úton – a továbbiakban is nagyon intenzív, egyértelmű jelentéstől vagy indítéktól mentes jelenetek követik egymást. A regény összhatása nem lineáris, hanem kumulatív, fokozó-halmozó módon születik meg, és a történet részint kiszámíthatatlansága miatt ragad magával. A Holtverseny egyes hosszabb álomszerű jelenetsorai Bret Easton Ellis regényeinek légürességére emlékeztetnek. Akárcsak az Amerikai psycho, a Holtverseny fonala is a kezdeti reálisból tűnik át finoman és fokozatosan a szürreálisba. (Emily Yang, The Michigan Daily, 2019. október 31.)

Kollár-Klemencz László: A műanyag kerti székek élete. Új természetírások. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 160 oldal, 2999 Ft

Az eredeti mesterségét tekintve tájrendező mérnök, újabban hippológus, lovastanár Kollár-Klemencz László gimnazistaként még festegetett és együtt zenélt az akkoriban még gitározó Péterfy Gergellyel, huszonévesen Röhrig Gézával is sokat időzött és zenélt együtt, később Podmaniczky Szilárddal írt közös forgatókönyvet: „valahogy összesodródnak ezek az emberek rövidebb-hosszabb időkre”, meséli a Literán tavaly november végén megjelent interjúban. A ’90-es években kisfilmeket rendezett, 2002-ben Igor Lazinnal együtt megalkotta a Sziget fesztivált népszerűsítő Kistehén-figurát, későbbi zenekarának névadóját. Irodalmi határterületre 2012 őszén érkezett: a kezdetektől részese a Rájátszás elnevezésű zenei-irodalmi kalandnak, amelynek keretében Borbély Szilárd, Kemény István, Grecsó Krisztián és Erdős Virág verseire írt zenét, a Trafóban még ezt megelőzően rendezett estjein vendégül hívta Háy Jánost, Darvasi Lászlót is. „Egyébként a mai napig nem tartom magam írónak, de ugyanígy nem tartom magam zenésznek sem”, mondja Melhardt Gergőnek az említett interjúban. „Olyan vagyok, akit sokféle megnyilvánulási forma érdekel, és mindig azt a formát választja éppen, amelyik éppen a legmegfelelőbb ahhoz, amit el akar mondani.”