Pisa, por

„Piroska eleinte motyorászott valamit, hogy Pistukám, meghülyültem, jajteszegényember, mi lesz így veled, csapnál inkább agyon. Aztán megritkultak a szavak. Piroska tekintete üres lett, mint egy kiszáradt kút vödre. Beszélni beszélt ugyan, de nem Pistához. Mostanra annyi kapcsolata maradt a valósággal, hogy ha szüksége volt valamire, elindult körbe-körbe a lakásban, ismételgetve, hogy Pirónak, Pirónak. Már nem tudta megmondani, mit akar, azt Pistának kellett kitalálnia. Legtöbbször kitalálta. Piroska tízből kilencszer cukorkát követelt. Ha nem kapott, akkor picsogva újabb körútra indult, szétráncigálta a konyhaszekrényt, a fehérneműs polcot, néha még a szennyestartót is. Pista egy idő után feladta a küzdelmet, inkább adott neki töltetlen málnást, pedig az orvos azt mondta, bármit ehet, csak édességet nem. Erre Pista azt felelte a doktornak, hogy jó, de akkor mi marad Pirónak, ha kizárólag a töltetlen málnás okoz neki örömöt?”