Lehet, hogy reformer?

VISSZHANG - LXVIII. évfolyam, 15. szám, 2024. április 12.

Engem is foglalkoztat a Magyar Péter-jelenség, ám eddig azért nem akartam írni róla, mert most mindenki róla ír és beszél, és a véleményem nyilván elsodródott volna ebben a ki-ez-az-ember médiahullámban, azonban most, Szentes Ágota  – bevezető sora ellenére egyértelműen Magyar ellen íródott – véleménycikke után (ÉS, 2024/14., ápr. 5.), úgy gondoltam, hogy mégis. Liberális oldalról közelítek, hangsúlyozom.
Magyar Péter nem a „mi” emberünk, de már nem is az „ő” emberük. Konzervatív beállítottságú, reménybeli politikus, aki, ahogyan olyan sok más politikus, a centrum felé tör, ennek összes előnyével és hátrányával. Felesleges tőle számonkérni olyasmit, amit a ma „ellenzék”-nek nevezett csoport tagjai hosszú évek óta nem tesznek meg, csak beszélnek róla, Széky János remek megfogalmazása szerint nyafogós lúzer alaphangon (Rendszeridegesség, ugyancsak ÉS, ápr. 5.). 
Nem kell tőle csodákat várni. Nem lesz megváltó, nem lesz forrdalmár sem, és rendszerváltó sem. Megy a maga útján, amit kikövezett magának. Nem lehet számonkérni, hogy miért nincsenek konkrét tervei egy Orbán utáni korszakra, amikor más, komolyabb háttérrel és felkészültséggel rendelkező pártoknak sincsenek. A DK – ugye, a mértékadó ellenzéki erő – igyekszik elhatárolódni, nyilván ideológiai okokból is, ám nem kétséges, hogy a szavazatait félti. Egyértelmű, hogy Magyar kibillentette a megszokott egyensúlyából a betokozódott politikai életet, aminek a pocsolyájában sokaknak, minden oldalon olyan kényelmes volt az élet. Magyar már mindenki értésére adta, hogy képes tömegeket mozgatni, hiába az okostojások fanyalgása. 
Magyar egy vonzó jelenség, arcot tud adni a politikai nézeteinek. Képes jól és egyértelműen fogalmazni, jól kezeli a nyilvánosságot, vállalna még többet is, ha az összezáró kormánymédia beengedné, de hát ott, Rogán birodalmában már érzékelik a veszélyt, majd ha hülyék lennének. Magyar pontosan tudja, hogy kit kell megcéloznia: azt a tömeget, vagy más szóval a sokat emlegetett Csendes Tömeget, amelyik elégedetlen a NER-rendszerrel, látja a hazugságokat, a lopást, az ország tönkretételét és a kiváltságosok mérhetetlen meggazdagodását, és amelyik arra várt, hogy valaki ilyen markánsan ennek hangot adjon, és amelyiknek Gyurcsány már nem elég.
Ostobaság firtatni, hogy honnan jön. Egyrészt azért, mert az a Fidesz, amelyikért rajongott, már régen nem az a párt, amelyikbe ő beleszeretett, mások is elhagyták már, lehetne neveket sorolni, bőven. Magyar az én szememben reformeralkat, éppen azért lehet az, mert közülük jön. Miért is ne fordulhatna ellenük? Ha belegondolunk, Gyurcsány is otthagyta szeretett pártját, amikor már nem felelt meg a céljainak, de hasonló példa Gorbacsov, sőt még Marx is (talán ma nem tudja mindenki, hogy édesapja ügyvéd volt, édesanyja gazdag holland családból származott), és talán Nagy Imre is. És akkor még nem említettem Lenint, aki aztán igazán nagypolgár volt. És a sort még lehetne folytatni.
Magyarnak nyilván nincs kész programja, talán őt magát is meglepte az a hirtelen jött ismertség és népszerűség, amit most tapasztal, és amit nem mindig könnyű kezelni, mert a siker, akárcsak a kudarc, néha rossz tanácsadója az embernek. De hát, az isten szerelmére, mindössze két hónapja volt, nyilván, ha komolyan gondolja, amiről beszél, ki kell építenie a szakértői bázisát, ami nem könnyű feladat. Ha jól csinálja, akkor a Tony Blair-­féle modellt követi, amihez minden adottsága és lehetősége megvan. Erről nem írnék részletesen, mert az elmúlt tizennégy évben számtalanszor megtettem, főleg az ellenzéknek célozva, tanulságképpen.
Sok Magyar-ellenes szakértő érzésem szerint arra próbálja rávenni, hogy feltétlenül „méresse meg magát” az önkormányzati és az EP-választáson, ami szerintem értelmetlen lenne, hiszen egy ilyen mozgalomnak ez még nagyon nagy kihívás,  számolnia kell Rogán ellenkampányával, ami nála sokkal tapasztaltabb ellenfeleket is fel­őrölt már.
A liberális ellenzéknek már csak azért is ki kellene állnia Magyar mellett, mert egyrészt a cél, Orbán megbuktatása közös, másrészt olyan aljas és durva propagandakampány indult ellene, amit legutóbb Dobrev tapasztalhatott meg.
Sajnos, és ez most közhely, a magyarok nem szeretnek összefogni, nem szeretnek szolidárisak lenni, ezt már az ápolónők és a tanárok megtapasztalták. Nem tudom, mennyire lesz hatékony és eredményes Magyar Péter, de ellenségként és félelemmel kezelni őt nagy hiba. Egy lehetőség elmulasztása.
Végezetül: gutta cavat lapidem.
„A csepp kivájja a követ.” Ovidius gondolata. Nem új.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 20. szám, 2024. május 17.
LXVIII. évfolyam, 19. szám, 2024. május 10.
LXVIII. évfolyam, 14. szám, 2024. április 5.
Élet és Irodalom 2024