Vallomáskényszer

► Jean-Jacques Rousseau: Ön­­élet­rajzi írások II. Vallomások. For­dította Benedek István, Be­ne­dek Marcell, Ludassy Mária, Mik­lós Tamás. Atlantisz Kiadó, Budapest, 2023, 775 oldal, 7690 Ft

A tizenkettedik (utolsó) könyv már a sötétség korszakának leírására vállalkozik, mégis, itt tűnik fel ismét – igaz, csak rövid időre – a boldogság képe. Rousseau visszavonul Saint-Pierre szigetére, ahol önfeledten élvezi a tétlenséget, melynek apológiáját is adja: „A tétlenség, amelyet én szeretek, nem a semmittevőé, aki karba tett kézzel megszünteti minden tevékenységét, nem cselekszik és nem is gondolkodik. Az én tétlenségem olyan, mint a gyermeké, aki folytonos mozgás közben semmit sem csinál, és ugyanakkor a fecsegőé, aki összevissza beszél, de közben kezét sem mozdítja.” Ekkor fedezi fel a növénytant, válik botanikussá. A váratlanul megtalált idillt, a „szenvedélyesen élvezett nyugalmat”, egyedül az elvesztése miatti aggodalom zavarja, mely hamarosan beigazolódik. A sziget kormányzója távozásra szólítja fel Rousseau-t, kiűzve őt Paradicsomából. A Vallomások itt véget érnek, majd tovább folytatódnak A magányos sétáló álmodozásaiban, melyek az utolsó éveket (1776-78) jelenítik meg, amikor Rousseau már nem tartja magát sem filozófusnak, sem írónak, csupán egyszerű botanikusnak, aki a természetet járva olyan helyeket fedezhet fel, melyeket még nem szennyeztek be az emberi lábnyomok.