KÉT VIZSGA

Ábel a szóbeli történelemérettségin meg sem bír mukkanni, de még a pótkérdés sem segít rajta. A bukást tragédiaként fölfogó, szigorú apjának azt adja be, hogy azért meszelték el, mert a zakóján felejtette a kokárdát, és a szadeszes felkészítő tanár egyébként is pikkel rá, amiért fideszesek a szülei. Az (ál)hír eljut egy kormánypárti újsághoz, ahol nyomban „ráéreznek” az első oldalas sztorira, és máris kész a balhé, képzelhetjük. A fiú a számára külön, a sajtó nyilvánossága előtt megismételt vizsgán is leszerepel...

Nagyon Fontos Ember (közeli elvtársa lehet a MOL elnök-vezérigazgatójának, aki a Corvinus Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke is) eligazítja a nejét: – Anyukám, menjél már be ahhoz a genyóhoz, tudod, ahhoz a docenshez, vagy mihez, és mondd meg neki, térjen észhez, nehogy nekem kelljen beavatkozni!... A gyereknek mindenképp le kell vizsgáznia! De a tanár hajthatatlan, és tiltakozik, mivel a hallgató az egyik tantárgyból nem teljesítette a félév során előírt követelményeket. Aztán – bár kitör a botrány – a fiatalúr szabálytalan körülmények között, a többiektől izolálva, egy másik tételsorral mégis kollokválhat.

Mondhatnánk, semmi különös, bőven voltak hasonló esetek 1970–80 táján. Mégse mondjuk, mert a megidézett figurákkal együtt – valamennyien – most és itt élünk, ebben a nyomorult országban, a NER 14. évében. Az egyik történet fiktív – Reisz Gábor új, díjnyertes filmjének (Magyarázat mindenre) szüzséje –, a másik nagyon is valóságos. Ami összeköti őket: gyorsan menesztik állásából mindkét tanárt.