RIA, RIA

Kisvárosi nyárutó álmos kora délutánjába hasít bele a közeli iskolából az utcára lépő gyerekek köréből jövő „Hun-gá-ria, Hun-gá-ria” ütemes és kellően (amúgy B-középszerűen) hangos kiáltás. Talán az iskolában tanulta? Talán már tanítják az iskolában? Szurkolói alapismeretek? Alighanem ezzel az újítással megkapnák a pedagógusok a régóta áhított pénzt, paripát, fegyvert, miniszterelnöki megsüvegelést. Éppen ideje lenne az élet ezen fontos területén az adekvát képzés, hiszen a százmilliárdokért felépített csilivili stadionokba futballista még csak-csak akad. De szurkoló... ugyebár... Persze az is lehet, hogy ezt a fontos képzést nem is kellene a pedagógusokra bízni. Maradjanak csak a lét és hivatásbizonytalanság (mit nem mondok? az újmódi életpályamodell) gyötrelmei között. A szurkolóképzést pedig a világszínvonalon működő magyar labdarúgó akadémiák mintájára szurkolói akadémiákba terelni. Ennek továbbgondolását a kedves olvasóra bíznám, de jelzem, hogy sürgősen világszabadalmi oltalmat kérek az ötletre. Aztán már csak azt kellene megoldani, hogy az így kiképzett szurkolók megélhessenek valamiből. Talán a tervezett akkumulátorgyárak segítenének ebben (is).