Kiegészítés

Kedves Bikácsy Gergely! Előre is elnézést kérek, hogy személyes ismeretség nélkül, hirtelen felindulásból véleményezem Ötven éve már címmel írt cikkét (ÉS, 2023/33.), de egy-két dolgot szeretnék pontosítani.

A Fotográfia nem része a Budapesti Iskola néven ismert filmes irányzatnak, hanem előzménye.

Volt a Fotográfia (1973). Aztán megalakult a Társulás Stúdió, majd a MIT (Mozgókép Innovációs Társulás). Tagjai Dárday István, Szalai Györgyi, Vitézy László és mások.

Az ő munkásságuk nyomán született meg a Budapesti Iskola megnevezésű „stílusirány”, melyen sajátos szemléletű dokumentumfilmeket értünk.

Az igaz, hogy meghívták maguk közé Zolnay Pált is. De ő soha nem sorolta magát a Budapesti Iskola tagjai sorába.

 Elég nagy kátyúkba kerültünk a Fotográfia forgatása során úgy tartalmi, mint stiláris szempontból. Amikor ráakadtunk Ráckevén a gyilkos asszony történetére, végre megépülni látszott a tartalom teljes íve. Az igaz, hogy a filmet először nem fogadták el. De láss csodát! – egy hónap múlva az újabb vetítésen a szinte változatlan anyag nagyon tetszett és csont nélkül ment át. Zolnay min­dég úgy emlegette az esetet, „megtanulták, hogy hogy kell nézni”.

Az 1973-as Moszkvai Filmfesztivál zsűrijének tagja volt Makk Károly, aki nagyon is harcolt a filmnek járó díjért. Bondarcsuk nem akart semmit sem adni a filmnek.

Makk pedig addig nem írta alá a jegyzőkönyvet, amíg meg nem egyeztek a második díjban. Az első díjat természetesen az amerikai film kapta. Makk végül a díjkiosztó napján az étteremben, az ebédnél írta alá – oda hozták ugyanis utána, mert tovább nem lehetett húzni a lezárást. Az igazi díj mégis az álló közönség tomboló tapsvihara volt.

(A szerző a Fotográfia forgatókönyvírója,  a rendező munkatársa)