ELDOBHATÓ VILÁG

Mostanában Umberto Galimberti olasz filozófus, pszichiáter, az ottani média jól ismert személyiségének előadásait hallgatom. Nálunk a faluban éppen lomtalanítás zajlott, a házak előtt a kidobott holmi láttán eszembe jutott, hogy egyik előadásában Galimberti német kollégáját, Günther Anderst idézi, aki szerint, ha a világon lassan minden eldobható lesz, végül az emberiség is a szemétdombra kerül. Nem pontosan így mondta, de ez a lényeg. Ha körülnézek, látom, vannak fontos emberek, a többi nem számít. Az elesettekről, az öregekről, a hajléktalanokról, az állatokról most ne is beszéljünk. Meg persze a növényekről se. Ha nem volnának önkéntes civilek, akkor az államra várhatnának. Pedig mi a fő feladata? Újra a hajdani általános iskolai definíciót kell elővennem? Hogy elnyomó szerv a mindenkori uralkodó osztály védelmére? Melyik az a mindenkori uralkodó osztály ma itt, Csák Máté földjén?

Jó lenne, ha a magát államnak gondoló uralkodó elit tudomásul venné, hogy a demokrácia nem négyévenkénti választást, hanem kórházat, óvodát, iskolát, közlekedést jelent.