Mi történt Iránban?

Mint a világpolitika iránt tinédzserkorom óta érdeklődő szeretnék hozzászólni a Kissingerről írt cikkéhez (A kissingeri történelem vége, ÉS, 2023/28.). Ha jól emlékszem, Kissinger nevéhez fűződik az emberi jogokra figyelmeztető, elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országoknak címzett akció. Ez része volt a 70-es évek közepén az USA és a Szovjetunió közötti közeledésnek.  A szovjet zsidók nagy tömegének kivándorlása is – állítólag – ennek volt a következménye.

Az emberi jogok hangoztatása később kiterjedt az USA legszorosabb közép-keleti szövetségesére, Iránra is. Carter elnök és Kissinger a 70-es évek közepén járt Iránban, és erőltették, hogy a liberalizmussal nem vádolható Reza Pahlavi enyhítsen a társadalom feletti „ellenőrzésen”, és fogja vissza a hírhedt titkosszolgálata, a Savak túlkapásait. Vélhetően ennek nyomatékosítására a legmodernebb hadfelszerelések – elsősorban repülőgépek – szállításának felfüggesztését is felvetették.  Ez az iráni hatalmi, társadalmi viszonyok, állapotok ismeretének teljes hiányára utalt.

Irán a Közép-Kelet legstabilabb országa volt, az USA és Nyugat-Európa megbízható szövetségese. Reza Pahlavinak eszébe sem jutott, hogy a Szovjetunióval kacérkodjon, mint a térség számos más országa. A kapcsolatuk korrekt, de távolságtartó volt. Az iráni–szovjet határ védelmében az amerikaiak is részt vettek, nem beszélve a nagyjából 40-50 000 Iránban lévő amerikai katonáról és tanácsadóról. Irán hatalmas olajbevételének nagy részét az amerikai és nyugat-európai fegyverek, műszaki berendezések és fogyasztási cikkek vásárlására költötte. Annak ellenére, hogy az élelmiszerimport értelmetlen liberalizálása hozzájárult az iráni falvak elszegényedéséhez, aminek politika következményei ismertek.

Vitathatatlan, hogy a titkosrendőrség szoros megfigyelés alatt tartotta az embereket. Nagyon sok középosztálybeli fiatal tanult Nyugat-Európában, akiket a titkosrendőrség megfigyelt, hogy felderítse, a baloldalinak gondolt diákmozgalmak hatása alá kerültek-e. Ezek közül a diákok közül is sokakat bebörtönöztek Iránban, zömmel alaptalanul.

Az USA és nyugat-európai szövetségesei által erőltetett emberi jogok elbizonytalanították Reza Pahlavit, a jómódú és középosztályokat és persze a politikai intézményeket. Így alakult ki rendszerellenes hangulat, amit Khomeini és körének mozgalma csak tovább erősített.

A fentiekkel nem a sah rendszerét és módszereit kívántam tisztára mosdatni, bár tény, hogy a közép- és felső osztály szélesedett, és az ország nyugatosodott. Az is tény, hogy ez a főleg vidéki elszegényedett tömegek rovására, elhanyagolására történt.

Ami számomra – mint szemtanú számára – érthetetlen volt, miért gondolta a Carter/Kissinger páros, hogy egy tradicionálisan uralkodó által vezetett országot át lehet polgári demokráciává változtatni anélkül, hogy az ne eredményezzen politikai, társadalmi felfordulást.

Remélem, hogy a fentieket érdekesnek találja egy több évtizeddel ezelőtti radikális változást eredményező esemény hátterének megismeréséhez.