HETI TEXTUS

„Elérkezettnek látta az időt, hogy a tanárok szertelen követelései ellen való állásfoglalásra hívja fel a közvélemény figyelmét. Szerinte a tanárok heti 16–18 órai munkáért 3–4 hónapi vakáció mellett olyan fizetésben részesülnek, amilyent hasonló kvalifikációval bíró egyén nem kap. A tanárok mégis folyton-folyvást a fizetésemelést hajkurásszák. Ezt a keserű igazságot nem meri senki elmondani, hát ő elmondja, mert szerinte már határt kell szabni a tanárok szertelen kívánságainak.  Lapunk véleménye szerint a tanár vállára nehezedő munkának aránytalanul kicsiny a dotációja. Sajnos, okuk van rá, hogy kérve-kérjék fizetésük javítását. A nemzet a jövendőjét bízza az iskolára, a tanárnak tehát anyagi gondok nélkül kellene hivatását végeznie. Az állami költségvetés tárgyalásakor gyakori argumentum, hogy szegény ország vagyunk, az állam nem fizetheti munkásait abban a mértékben, amely mértékben kiérdemlik. Ha pedig meg nem fizethetjük, legalább ismerjük el, hogy a kultúra oszlopainak kívánsága méltányos” – írta a Budapesti Napló 1900. május 19-én.