SÍNPÁR­ÜGYEK

Osztályfőnök fordult körlevéllel a szülőkhöz. Nincs vécépapír, keressünk közösen megoldást. Telefonált is egy hitetlen Tamás, ez nem valami provokáció? Ó, nem, felment a vécépapír világpiaci ára, nyilván a szankciók miatt. Az egyik, tanárok által használt számítógépünk nyagda. Szóltam is a karbantartónknak. Merthogy nem informatikai problémáról van szó. Azt a deszkalapot, „fiókot” kellene visszahelyezni, amelyik kis sínpáron csúszik, és a billentyűzetet tartjuk rajta. Sajnos nem tudja megjavítani, új sín kellene hozzá, vagy ezer forint, beszerzésre most nincs pénz. Valami baj van a krétával. Nem a nagybetűssel, az elektronikus naplóval, hanem azzal a fehér kis rúddal, amivel a táblára írunk. Pikk-pakk eltörik. Rosszabb a minősége, mint eddig bármikor. Talán orosz, kínai, tiborcz, ki tudja. Tágas sportcsarnok kapcsolódik az iskolaépülethez. Nem a miénk, de használhatjuk. A testnevelés szakos kollégák szerettek volna egy kulcsot, hogy be lehessen zárni a kistanárit, a csarnokban több száz ember fordul meg naponta, fele idegen. Az egyik tanári férfivécé katasztrófa sújtotta terület. Ajtaja rosszul csukható, kilincscserére szorul. A fülke nem zárható be belülről. Az ülőke elbillen, a szentlélek tartja. Mind-mind sínpárügy: ha nem telik, hát nem telik. Hiába no, spórolni kell. Mindenkinek. A kormány is jó példát mutat a takarékosságra. Most stadionba nem kezdett, a közalkalmazottak bérét nem emeli, és lám, újabb hazug és uszító propagandakampányára is csak 7,9 milliárd forintot költ.