DIADAL

A közelmúltban egyre gyakrabban lehetett hallani kormánypárti oldalról: készüljenek a magyar történelmet feldolgozó filmek. (Szerintük például sem a Saul fia, sem az 1945 nem ez a kategória.  A Kincsem című filmet joggal nem emlegették.) Így aztán pályázatot írtak ki e kategóriára; többek között bizalmat kapott Szász János Hunyadi Jánosról, a nándorfehérvári csatáról szóló filmötlete. A forgatókönyv részletei valahogy „kiszivárogtak”. Később kiderült, nem ez a valós szöveg.

Ez nem zavarja a szélsőjobbos kormánypárti elhivatottakat: különböző fórumokon (tévé, nyomtatott és on­line sajtó) elemezgetik, ítélik el azt a filmtervet, amit nem ismernek, nem ismerhetnek.

Aztán magyaráz a kormánypárti tótumfaktumok egyike: „valóságos nézői igény”, hogy „a nép beleszólhasson” a film(ek) alakulásába. Ugyanő megjegyzi, nem látta a Napszálltát; ezzel a lendülettel már véleményezi is.

Nem tudok nyomdafestéket tűrő csattanót írni.