Nyuszika

Az élet az olyan, hogy csak elbaszni lehet – gondolta az ágyában Aurél, a barátainak csak Au, és átfordult a túloldalára. Halálosan unta az elalvást, azt az időpazarló húsz percet, amikor egyik oldal, másik oldal, egyik oldal, has. Minek az egyik oldal, ha elaludni úgyis csak hason lehet, de azt is csak akkor, ha előtte mindkét oldalon kitapasztalta az elalvás lehetetlenségét.
Inkább felkelt, és lesétált az ötödikről két emeletet jógaórára. Még soha nem volt jógaórán. A jógabérletet az utcán találta, két és fél nappal ezelőtt a kapualjban, a temetőbe menet (a temetőről majd később, hatvanöt év múlva). A hajléktalan, akinek fel akarta vele dobni a napját, visszautasította, így aztán Au zsebrevágta a jógabérletet (hogy majd másnap leadja), mielőtt két és fél napra teljesen megfeledkezett volna róla. Természetesen éjszaka a legelvetemültebb jógastúdió sem tartott nyitva, úgyhogy leült a stúdió bejárati ajtaja elé a harmadikon.