Cseppben a tenger

Vezetők és vezetettek címmel írt hozzászólást Óvár I. Tamás a lap 33. számában Kovács Zoltán egy héttel korábbi vezércikkéhez. Második bíráló megjegyzése a mai magyar közélet durvaságáról szól, s azt szinte teljesen a liberális ideológia nyakába varrja. Vagy fogalma sincs a hozzászólónak a liberális szabadságfelfogásról, vagy tudatosan fújja a ködöt.

Idézzük Millt, Bihari Mihály nyomán: „A szabadságról nem lehet másként, mint az emberi értelem, vagyis a racionális vélekedés és a racionális viselkedés függvényében gondolkodni. A szabadság elsősorban bizalom az értelmi képességekben általában és különösen a másik ember értelmi képességében.” Mill másik kiinduló tétele: „Alapelvünk feltételezi az ízlés és a foglalatosság szabadságát; szabadságot, hogy úgy alakítsuk életünket, ahogy hajlamainknak megfelel; hogy vállalva a következményeket, azt tesszük, amit tenni akarunk embertársaink akadályoztatásától mentesen, mindaddig, míg az, amit teszünk, nincs az ő kárukra…”(tankonyvtar.hu)

Az általam kiemelt részlet máig a közismert központi tétele a – sokak által tudatlanul vagy megtévesztő szándékkal, de mindenképpen félremagyarázott – liberális szabadságfelfogásnak. Ez a felfogás persze szöges ellentétben áll a központosító, mindent egy kézben tartó, az állampolgár helyett is gondolkodó uralmi felfogással, az autokratizmussal. Bízzunk tehát az értelmi képességekben.