MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Magyar Csapatok Rezsivezérlőtábornoka a Lázár Jánosval folytatott széleskörűen titkos társadalmi konzultácijót követően, anékül, hogy külpolitikai kalandokba bocsátkozott vón, a szomszédos Mokszvába utazott. Hogyne ment vóna, hejszen úttörő korátúl szilárdan vallotta, hogy a magyarság kitörési pontya mindég keletre vagyon a sasnak körme közzül, mán leszámétval az 1945 és ’89 közti rövid szakaszt, mit azolta alkotmányossan ki es törűtek a nemzet múltjábú. Na, űtek ott a Kremlbe, mint mán ezer éve, teásztak a Putyin cárval, akar valami hétpróbált házaspár. Meglehet, hogy küssé érdekházasság vót, ám, mikép Lázár uram elpletykálkotta, naprú napra nagyobb élvezetet jelentett a feleknek. Addig-addig élveszkettek, hogy még a teát meg se itták, I. Fülkefor mán letépte láncát, és a gyarmatosétás elleni harc jegyibe vásárót két új erőműblokkot Paksra. Nem epp ingyenbe, hanem háromezer milliárd forintokér, mit eggy füst alatt kőccsön es kért az ű Putyin komájátú. Ammeg adott szívessen, harminc évre, vót es néki, meg tutta es jól, micsináljon, ha megen a magyarok fődjin akar ideiglenessen állomásozni. Na, eszt azon melegibe le es pacsiszták, a Némethné aláírta, gyöttek haza libidínom-dánom, mer ekkaracska üzletet magyar még nem kötött a Honfoglalás olta. Hanem micsoda égbekiálltó gamatságra toppantak bé! Arra, hogy a héccer bukott libaloldal, ki nemzetire rárontában az oroszokval es lepaktált anno energiaügybe, esmég öszvegyurcsánkodott. S bár útálotta egymást, mint a kukoricagölödint, nem átallott elvtelenül szövetkezni, tűz a vízvel, bű a bával. Szabálhont annak érdekibe, hogy őtöt, I. Fülkefort a választás ürügyin az örök kétharmadgyában megbillencsék, sőt! Penig arra nem csak joga, esélye se vót senki fijának, mer Kósa Lajos uram egzaktú megálmotta, a valóságnak nemcsak a kampányhó nincs köze semmi, de a választáshó se! Ezér úgy lössz, hogy a fölülrű kinevezett Biztosami Biztosok tőttik majd ki a népességbűl reájok eső szavazólapot. Amúgy es ott lóbálnak közpézen, mér ne tőtsék!? Az Ismeretlen Fülke Lovasszobra előtt fog állani az asztaluk, golyóstolluk, megfigyelőjük Kelet-Ebeszbű. Ha gyün a pógárocska, ez a keráli delegált leülteti s megkérdi tiszteletvel, mit ikszölhet a nevibe. Ha jól felel a delikvencs, minden további nékül bé lehet húzni az ikszeket, s átnyútani az emléklapot a győztes aláírásával. Ha ellenbe butaságot mond, rögvest föl kő pattanni, kiszaladni a képbű, maj vissza, s erőst főháborodva meg kő kérdeni: nem tudna a nénémbátyámecsém ollat mondani, mit én a pozitív szívembű bé tudok írni? Ha ettű se veszi észre magát, ki kő jelenteni: én ezt nem írom bé. Mer ezt nekem szabad. Ön azt nevez meg, akit akar, én meg azt ikszölök be, akit akarok, amég csak meg nem halnak.