MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy azki éhes vót a magyarok fődjin, megérdemlette feszt, ha büntetni nem es büntette a törvén. De azt mán becsületes nemzeti civil nem tűrhette, hogy a „nemzetközi” Ron Werbertűl megvezetett tuggyukkik éhségmenetet szervezgessenek az eppen elrugaszkodó magyar nép zsírján. Há hogy níz az ki, níztek egymásra, hogy promtom-bontom öszveállnak, oszt csámbéroznak fölfele, Budapestre. Hezzá a hecc kedviér gyalog, mer mi másér? Arrú nem es beszélve, hogy mire föl mast éheznek? Há éheztek vóna a három éve elmútt nyóc évbe, amikó bővön vót miér, nem ám a fülkeforradalom trambulinjának csillagösvényin, világ nevetségire! Azt minden szalajtott szájszoci mondhassa a közmunka szünetibe, hogy üres a hasa! Menjen a hüttőhő, oszt egyen! Aki meg netántán éhezik, mer enhibája van, az nem vonulgat síruhába, hanem ül otthun a tévé előtt legyengülve és kalap. Hejába, minoritás minoritásnak nem vájja ki a szemit, hanem főtüzeli a magyar gyomorig menően. Hát erre mán csak köllött lépni egy férfiassat! A magik eszköztelen, kormántávoli függetlenségibe ezek a civilek el es határoszták, hogy élve az Alaptörvény s a kétharmad atta jogukval, bőségmenetet szerveznek. Arányossat, de méltót a nincsválsághó, ami meg lett hirdetvel. De nem úgy, mint amaz kampánygirhösök, nem ám gyalogszervel a 21. század csúfjára, ha eccő az emberiség mán kitanáta a fideszbuszt, hanem szípen, keréken, főpántlikázva. Avvót a cél, hogy elébb érjenek a nemzet mélygarázs alapú szívcsakrájába, mint a rongyosok. Mer ha ővélök lessz teli a Kihaénnem tér, akkó nincs ollan nemzetfizika, hogy a komen pisták oda béférjenek, oszt mehetnek haza békivel, csattogjék az a retúrbakkancs, de szaporán. Na, így es lett, meg lettek szentölve, oszt elindútak. Legelől öszvekapaszkodva a főcivilek a terepjáróikval, s az akadémiai cigánzenekar. Megettök hosszú, tömött sorban gulyásálgyúk, flekkentankok, tőtöttkáposztartálykocsik, ami dukál, s még az üvegezett szerkocsi egydecis pálinkás butéliákval, rajtok a küs Orbán Viktor tisztőtt képivel traubista korábúl. Mentek, mendegéltek, mint a kisgömböc, úgy nőtt a hírök. Ahont csak megállottak, bárki magyarnak oda lehetett menni a mulatságba, nem vót diszkriminácijó. Aki gyökér odagyütt tiszteletvel, s aszonta éhes, kapott egy adagval a műanyagtányérjába, de aztán mehetett isten hírivel, mer Buda nem vót oda az öszves csóradékot pógári pénzen zabáltatni. Hacsak a jobborcájúja nem gyött félre, oszt alá nem írt jókedvvel, bőségvel, hogy a prolik menetibe többet nem keveredik, hejszen mast lakott jól meleg ételtűl a családja nevibe es, de ha másfél esztendő múlva, ne adja az Isten, a haza ellenzékbe szorul, amitűl eggy csapásra éhkopp lesz, akkor mindnyájának el köll gyönni a nemzeti éhségmenetbe, ha addig meg nem hal.