A jobboldali sajtóról

Nagyon örültem Vásárhelyi Mária cikkének (Ki beszél itt hazugságról? ÉS, 2010/16., ápr. 26.), mert egy olyan témára tereli a szót, amely - úgy érzem - indokolatlanul hiányzik az ÉS palettájáról. Ez pedig a jobboldali sajtó elemzése.

Mindjárt egy vallomással kell kezdenem: mint ősi ÉS-rajongó és Népszabadság-előfizető az elmúlt esztendőkben megvásárolom a Magyar Nemzetet is. És legelébb azt olvasom el. Mert a primér információk onnan jönnek. Onnan tudtam meg, hogy miniszterelnökünk szt. tiszt volt, hogy Bajnai cége átment Bács megyébe, mert ott volt ismerős felszámoló, hogy a Gyurcsány-uszoda a Szemlőhegyi-barlang fölött van, ahol húsz éve építési tilalom van, hogy Konrád elárulta sógorát, hogy Keller rokona telkét belterületté javították, hogy a BKV-tól százmilliós végkielégítéssel távozott valaki stb. Aztán a téma persze - talán jobban megírva, pontosítva - más médiában is megjelenik, de az érdem a Magyar Nemzeté. Egyszer kívánatos lenne összeírni, hány sötét ügy maradt volna árnyékban, ha nem írja meg a Magyar Nemzet. Hány igazság fényrederítését köszönhetjük ennek a fanatikus stábnak. És mire vetemedtek volna még az elkövetők, ha nem tartottak volna a Magyar Nemzet leleplezéseitől! Aki a média kontrollszerepében hisz, annak egy fejbólintást illik adózni a Magyar Nemzet munkatársainak.

Megmondom őszintén, a jól szerkesztett és színvonalasan megírt Népszabadság után nem volt könnyű a hozzá nem értők szerkesztésében közreadott, nyelvtani, stilisztikai és logikai hibáktól hemzsegő szövegeket olvasni a Magyar Nemzetben. De egyszerűen nem lehet negligálni a lapot. Hiánypótló szerepet tölt be: aki nem olvassa, az nem tudja meg, milyen a magyar valóság.

A minőség és erkölcsösség okán szomorúnak tartom, hogy így alakult. Nyilván ludas ebben az a jó tollú újságíró-társadalom is, amely megelégedett a langyosvízzel, és nem hajtotta a rázósabb témákat, a baloldali szerkesztősereg, amelyik a nagy példányszámú lapok élén azt gondolta, ha uraik szennyes dolgairól nem cikkeznek, akkor az nem is létezik. Így taszították el maguktól a hírérzékeny olvasót, és teremtették meg a jobboldali lapok tömegbázisát.

Vásárhelyi Mária nem érti, hogyan lehet egy olyan lapot megvenni, amelyikről nap mint nap derül ki, hogy szándékosan hazudik. Nos, megpróbálom megadni a választ: ebben az országban nap mint nap derül ki, hogy a hatalmon lévők hazudnak nekünk. Persze nem vagyunk teljesen hülyék: tudjuk, hogy az újság a propaganda eszköze, a baloldalé volt évtizedeken keresztül, s most, amikor a jobboldal kezébe került, sem fog másként viselkedni. „Bátran rágalmazz, valami mindig ragad." De azon Vásárhelyi Máriának is el kellene gondolkodnia, hogy valamilyen értéket csak képvisel a Magyar Nemzet, ha ekkora az olvasottsága.

Lehet, hogy éppen az ellenzékiség az értéke, amely sokkal több előfizetőt hoz, mint az unalmas kormánypártiság. Ebből a szempontból most alapvető változásra számíthatunk. Remélem, a Népszabadság és a Népszava is hasonló példányszám-növekedésen megy keresztül az elkövetkező Fidesz-érában, amikor a pöffeszkedő egypártrendszer visszásságairól lehet lerántani a leplet. (Ha munkatársai még el nem tunyultak.) Amennyiben a baloldali lapok most nem tudják kihasználni az ellenzékiség népszerűségét, és továbbra is a jobboldali média, illetve annak stílusa lesz meghatározó, akkor viszont a harmincas évek köszön majd vissza.